HU/SB 5.1.12


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

na tasya kaścit tapasā vidyayā vā
na yoga-vīryeṇa manīṣayā vā
naivārtha-dharmaiḥ parataḥ svato vā
kṛtaṁ vihantuṁ tanu-bhṛd vibhūyāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—soha; tasya—Övé; kaścit—bárki; tapasā—lemondással; vidyayā—tudással; —vagy; na—soha; yoga—a misztikus yoga erejével; vīryeṇa—saját erőből; manīṣayā—az intelligencia által; —vagy; na—soha; eva—bizonyára; artha—anyagi gazdagsággal; dharmaiḥ—a vallás erejével; parataḥ—külső hatalom által; svataḥ—személyes törekvés által; —vagy; kṛtam—az utasítást; vihantum—elkerülni; tanu-bhṛt—az anyagi testbe került élőlény; vibhūyāt—képes.


FORDÍTÁS

Sem a szigorú lemondások, sem a kimagasló védikus tudás, sem a misztikus yoga hatalma, sem a fizikai vagy értelmi képességek nem teszik lehetővé az ember számára, hogy megtagadja az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítását. Sem vallásosságunk erejével, sem az anyagi gazdagsággal, sem egyéb eszközökkel nem szállhatunk szembe a Legfelsőbb Úr parancsával, és saját erőnket vagy mások segítségét sem használhatjuk erre. Ezt Brahmātól a hangyáig egyetlen élőlény sem képes megtenni.


MAGYARÁZAT

A Garga Upaniṣadban Gargamuni így szól feleségéhez: etasya vā akṣarasya praśāsane gargi sūryā-candramasau vidhṛtau tiṣṭhataḥ. „Kedves Gargīm! Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az irányítása alatt áll. Még a Nap, a Hold, s a többi irányító és félisten, köztük az Úr Brahmā és Indra király is mind Neki engedelmeskednek.” Egy anyagi testbe került közönséges emberi lény vagy állat sohasem vonhatja ki magát az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alól. Az anyagi testhez hozzátartoznak az érzékek is, ám azoknak az állítólagos tudósoknak az érzékfelfogása, akik megpróbálják kivonni magukat Isten vagy a természet törvényei alól, hasznavehetetlen. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.14) is megerősíti. Mama māyā duratyayā: az anyagi természet irányításán lehetetlen felülemelkedni, mert a háttérben az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. Néha büszkék vagyunk lemondásainkra, vezeklésünkre és misztikus erőnkre, ebben a versben azonban egyértelműen az áll, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége törvényei és irányítása alól sem misztikus erővel, sem tudományos műveltséggel, sem lemondásokkal, sem vezeklésekkel nem vonhatjuk ki magunkat. Ez nem lehetséges.

A manīṣayā („intelligenciával”) szó különösen fontos. Priyavrata azzal érvelhetett volna, hogy noha az Úr Brahmā arra kéri, hogy fogadja el a családos életet, és vegye vállára a birodalom irányításának terhét, Nārada Muni azt tanácsolta neki, hogy ne házasodjon meg, és ne bonyolódjon bele az anyagi ügyekbe. Priyavrata tanácstalan volt, hogy kinek a szavára hallgasson, mert mind az Úr Brahmā, mind Nārada Muni a feljebbvalója volt. Ilyen körülmények között a manīṣayā szó használata nagyon helyénvaló, mert arra utal, hogy mivel Nārada Muninak és az Úr Brahmānak egyaránt a hatalmában állt, hogy utasításokat adjon neki, Priyavratának egyikőjüket sem szabad figyelmen kívül hagynia, hanem intelligenciáját használva mindkettőjük tanácsát követnie kell. Az ilyen kétségek eloszlatása érdekében Śrīla Rūpa Gosvāmī egyértelmű irányvonalat szab ki az intelligencia számára. Így szól:

anāsaktasya viṣayān
yathārham upayuñjataḥ
nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe
yuktaṁ vairāgyam ucyate

A viṣayānt, az anyagi feladatokat ragaszkodás nélkül kell elfogadnunk, s mindent össze kell kötnünk az Úr szolgálatával. Ez a valódi intelligencia (manīṣā). Nem baj, ha valaki családot alapít vagy király lesz az anyagi világban, ha mindent Kṛṣṇa szolgálatáért fogad el. Ehhez tiszta intelligenciára van szükség. A māyāvādī filozófusok azt mondják: brahma satyaṁ jagan mithyā, ez az anyagi világ hamis, egyedül az Abszolút Igazság valóságos. Az Úr Brahmā és a nagy bölcs, Nārada láncolatához    —    a Brahma-sampradāyához    —    tartozó intelligens bhakta azonban nem tartja ezt a világot hamisnak. Amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtett, az nem lehet valótlan, ám az élvezetünkre használni azt hamis tevékenységnek számít. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének élvezetét kell hogy szolgálja, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 5.29) is megerősíti. Bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram: az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb tulajdonos és élvező, ezért mindent az Ő élvezetével és szolgálatával kell összekötnünk. Körülményeinktől függetlenül    —    legyenek azok kedvezőek vagy kedvezőtlenek    —    mindent a Legfelsőbb Úr szolgálatába kell állítanunk. Így használhatjuk tökéletesen az intelligenciánkat.