HU/SB 5.1.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

tvaṁ tv abja-nābhāṅghri-saroja-kośa-
durgāśrito nirjita-ṣaṭ-sapatnaḥ
bhuṅkṣveha bhogān puruṣātidiṣṭān
vimukta-saṅgaḥ prakṛtiṁ bhajasva


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tvam—te magad; tu—akkor; abja-nābha—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek köldöke egy lótuszvirághoz hasonlatos; aṅghri—láb; saroja—lótusz; kośa—lyuk; durga—az erőd; āśritaḥ—menedéket keresett nála; nirjita—legyőzte; ṣaṭ-sapatnaḥ—a hat ellenség (az elme és az öt érzék); bhuṅkṣva—élvezni; iha—ebben az anyagi világban; bhogān—élvezetes dolgok; puruṣa—a Legfelsőbb Személy által; atidiṣṭān—külön erre utasított; vimukta—megszabadult; saṅgaḥ—az anyagi kapcsolattól; prakṛtim—örök helyzet; bhajasva—élvezni.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā így folytatta: Kedves Priyavratám! Az Úr lábának nyíló lótuszában keress menedéket, akinek a köldöke is egy lótuszhoz hasonlatos. Győzd le ezzel a hat érzékszervet [az elmét és a tudásszerző érzékeket]! Fogadd el az anyagi élvezetet, mert az Úr különleges módon erre utasított! Ha így teszel, megszabadulsz az anyaggal való kapcsolattól, és örök helyzetedben képes leszel végrehajtani az Úr utasításait.


MAGYARÁZAT

Az anyagi világban háromféle ember él. Azokat, akik a végsőkig próbálják élvezni az érzékeiket, karmīknak hívják. Felettük állnak a jñānīk, akik megpróbálják legyőzni az érzékek késztetéseit, és náluk is magasabb rendűek a yogīk, akik már felülkerekedtek az érzékeken. Egyikük sincs azonban transzcendentális helyzetben. Kizárólag a bhakták transzcendentálisak, akik az említett csoportok egyikébe sem tartoznak. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) elmagyarázza:

māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate

„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” Az Úr Brahmā itt azt tanácsolja Priyavratának, hogy ne a családi élet, hanem az Úr lótuszlába erődjében maradjon transzcendentális (abja-nābhāṅghri-saroja). Amikor egy méh berepül egy lótuszvirág belsejébe, s ott issza a mézet, a lótusz szirmai teljes védelmet nyújtanak neki. Ott nem zavarja sem a napfény, sem más külső hatás. Aki mindig az Istenség Személyisége lótuszlábánál keres menedéket, az ugyanígy védve van minden veszedelemtől. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.14.58) éppen ezért azt mondja:

samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ
mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ
bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ
padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām

Aki menedéket keresett az Úr lótuszlábánál, annak minden könnyűvé válik. Még a tudatlanság hatalmas óceánján (bhavāmbudhi) is úgy fog átkelni, mintha csak egy borjú patanyomán (vatsa-padam) lépne át. Egy ilyen bhaktának nem számít, hogy olyan helyen van, ahol minden lépésnél veszély fenyegeti.

Igazi kötelességünk az, hogy végrehajtsuk az Istenség Személyiségének legfelsőbb utasítását. Ha eltökélten ragaszkodunk hozzá, hogy végrehajtsuk az Úr legfelsőbb utasítását, akkor mindig biztonságban vagyunk, függetlenül attól, hogy hol vagyunk, a pokolban vagy a mennyországban. A versben a prakṛtiṁ bhajasva szavaknak nagy jelentőségük van. A prakṛtiṁ az élőlény örök helyzetére utal. Örök helyzete szerint minden élőlény Isten örök szolgája. Az Úr Brahmā ezért a következő tanácsot adta Priyavratának: „Örök helyzetednek megfelelően, az Úr örök szolgájaként élj! Ha végrehajtod az utasításait, akkor sosem fogsz elbukni, még az anyagi élvezetek közepette sem.” A gyümölcsöző cselekedetek eredményeképpen elért anyagi élvezet különbözik attól az anyagi élvezettől, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége ad. Egy bhakta néha látszólag rendkívül fényűzően él, ezt a fényűzést azonban csak azért fogadja el, hogy kövesse az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, így aztán az anyag soha sincsen rá hatással. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom hívei Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását követve a világ minden táján prédikálnak. Számtalan karmīval kell találkozniuk, ám Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből az anyagi társulás nincs rájuk hatással. Megáldotta őket, ahogyan azt a Caitanya-caritāmṛtából (Madhya 7.129) megtudhatjuk:

kabhu nā bādhibe tomāra viṣaya-taraṅga
punarapi ei ṭhāñi pābe mora saṅga

Az őszinte bhaktát, aki az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhut szolgálja, üzenetét prédikálva szerte a világon, sohasem éri viṣaya-taraṅga, anyagi behatás. Ellenkezőleg, amikor eljön az ideje, visszatér az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu lótuszlábának oltalma alá, s így örökké a társaságában lehet.