HU/SB 5.1.20
20. VERS
- śrī-śuka uvāca
- iti samabhihito mahā-bhāgavato bhagavatas tri-bhuvana-guror anuśāsanam ātmano laghutayāvanata-śirodharo bāḍham iti sabahu-mānam uvāha.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; samabhihitaḥ—teljesen megtanította; mahā-bhāgavataḥ—a nagy bhakta; bhagavataḥ—a leghatalmasabb Úr Brahmā; tri-bhuvana—a három világnak; guroḥ—a lelki tanítómestere; anuśāsanam—utasítás; ātmanaḥ—magának; laghutayā—mivel alacsonyabb rendű; avanata—lehajtotta; śirodharaḥ—fejét; bāḍham—igen, uram; iti—így; sa-bahu-mānam—nagy tisztelettel; uvāha—végrehajtotta.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.
MAGYARÁZAT
Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! Eleget teszek parancsodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómester vagy a lelki tanítómester lelki tanítómestere utasítását. A Bhagavad-gītā (BG 4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam, az emberhez a Legfelsőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán keresztül kell alászállnia. Az Úr bhaktája magára mindig mint az Úr szolgája szolgájának a szolgájára gondol.