HU/SB 5.1.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

eteṣāṁ kavir mahāvīraḥ savana iti traya āsann ūrdhva-retasas ta ātma-vidyāyām arbha-bhāvād ārabhya kṛta-paricayāḥ pāramahaṁsyam evāśramam abhajan.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

eteṣām—ezeknek; kaviḥ—Kavi; mahāvīraḥ—Mahāvīra; savanaḥ—Savana; iti—így; trayaḥ—három; āsan—voltak; ūrdhva-retasaḥ—teljes önmegtartóztatásban; te—ők; ātma-vidyāyām—a transzcendentális tudásban; arbha-bhāvāt—gyermekkoruktól; ārabhya—kezdve; kṛta-paricayāḥ—jól ismerik; pāramahaṁsyam—az emberi élet legmagasabb rendű lelki tökéletességének; eva—bizonyára; āśramam—a rend; abhajan—végrehajtották.


FORDÍTÁS

A tíz közül hárman    —    Kavi, Mahāvīra és Savana    —    teljes önmegtartóztatásban éltek. Kora gyermekkoruktól kezdve brahmacārīkként nevelték őket, így nagyon jól ismerték a tökéletesség legfelső szintjét, a paramahaṁsa-āśramát.


MAGYARÁZAT

Az ūrdhva-retasaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. Az ūrdhva-retaḥ arra utal, aki uralkodik a szexuális vágyakon, és ahelyett, hogy magját fölöslegesen kibocsátaná, ezt a testben összegyűlt leglényegesebb szubsztanciát arra használja, hogy az agyszöveteit gazdagítsa. Aki képes a nemi élet teljes szabályozására, az csodálatos módon tudja használni az agyát, főként az emlékezés területén. Az ilyen tanítványok ha egyszer hallották a Védák utasításait tanítójuktól, szóról szóra emlékeztek rájuk, s nem volt szükségük könyvre, ami abban az időben éppen ezért nem is létezett.

Az arbha-bhāvāt szó, aminek a jelentése „kora gyerekkoruk óta”, szintén fontos. Egy másik jelentése: „mert nagyon nagy szeretetet érez a gyermekek iránt”. A paramahaṁsa tehát másoknak szenteli az életét. Ahogyan az apa szeretetből sok áldozatot hoz a fiáért, a nagy szentek is feláldoznak minden testi kényelmet az emberi társadalom érdekében. A hat Gosvāmīról szóló versben szintén erről olvashatunk:

tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tucchavat
bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau

A hat Gosvāmī együttérzett a szerencsétlen, bűnös lelkekkel. Lemondtak rangos miniszteri állásukról, hogy kolduló szerzetesi fogadalmat tegyenek, és testük igényeit a végsőkig lecsökkentették. Csak egy ágyékkötőt viseltek, egyetlen tulajdonuk pedig a koldusok edénye volt. Vṛndāvanában éltek, hogy eleget tegyenek Śrī Caitanya Mahāprabhu utasításainak, és vaiṣṇava írásokat szerkesszenek és terjesszenek.