HU/SB 5.1.29
29. VERS
- evam upaśamāyaneṣu sva-tanayeṣv atha jagatī-patir jagatīm arbudāny ekādaśa parivatsarāṇām avyāhatākhila-puruṣa-kāra-sāra-sambhṛta-dor-daṇḍa-yugalāpīḍita-maurvī-guṇa-stanita-viramita-dharma-pratipakṣo barhiṣmatyāś cānudinam edhamāna-pramoda-prasaraṇa-yauṣiṇya-vrīḍā-pramuṣita-hāsāvaloka-rucira-kṣvely-ādibhiḥ parābhūyamāna-viveka ivānavabudhyamāna iva mahāmanā bubhuje.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; upaśama-ayaneṣu—mindannyian nagyon jó tulajdonságokkal rendelkeztek; sva-tanayeṣu—saját fiai; atha—ezek után; jagatī-patiḥ—az univerzum ura; jagatīm—az univerzum; arbudāni—arbudák (arbuda: százmillió); ekādaśa—tizenegy; parivatsarāṇām—évnek; avyāhata—megszakítás nélkül; akhila—univerzális; puruṣa-kāra—hatalom; sāra—erő; sambhṛta—megáldva vele; doḥ-daṇḍaḥ—hatalmas karoknak; yugala—párjával; āpīḍita—húzta; maurvī-guṇa—íjának húrját; stanita—nagy hanggal; viramita—legyőzte; dharma—vallásos elvek; pratipakṣaḥ—akik ellenezték; barhiṣmatyāḥ—feleségének, Barhiṣmatīnak; ca—és; anudinam—naponta; edhamāna—növelte; pramoda—kellemes kapcsolat; prasaraṇa—szeretetreméltóság; yauṣiṇya—nőies viselkedés; vrīḍā—szégyenlősen; pramuṣita—visszatartotta; hāsa—nevetés; avaloka—pillantás; rucira—kellemes; kṣveli-ādibhiḥ—a szeretetteljes kapcsolat által; parābhūyamāna—legyőzve; vivekaḥ—valódi tudása; iva—mint; anavabudhyamānaḥ—egy kevésbé intelligens ember; iva—mint; mahā-manāḥ—a nagy lélek; bubhuje—uralkodott.
FORDÍTÁS
Miután Kavi, Mahāvīra és Savana mindent megtanultak az élet paramahaṁsa szintjén, Priyavrata Mahārāja még tizenegy arbuda évig uralkodott az univerzum fölött. Ha erős karjaival íjának húrjához illesztette a nyilát, mindenki elmenekült, aki a vallásos élet szabályozó elveinek ellensége volt, mert mindenki rettegett páratlan hatalmától, amit a világ fölött uralkodva megnyilvánított. Nagyon szerette feleségét, Barhiṣmatīt, s a napok múlásával egymás iránt érzett szeretetük is egyre nőtt. Nőiességével, ahogyan öltözködött, járt, felkelt, mosolygott, nevetett, s a királyra pillantott, Barhiṣmatī királynő újra és újra erőt adott a királynak. Így aztán Priyavrata, aki nagy lélek volt, látszólag teljesen meghódolt felesége női irányításának. Úgy viselkedett vele, mint egy közönséges férfi, de valójában egy nagy lélek volt.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a dharma-pratipakṣaḥ szó („a vallásos elvek ellenségei”) nem egy bizonyos hit, hanem a társadalmi és lelki rendek, a négy varṇa (brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra) és a négy āśrama (brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsī) alkotta varṇāśrama-dharma ellenségeire utal. A társadalom megfelelő rendjének fenntartásához és ahhoz, hogy az állampolgárok fokozatosan haladhassanak az élet célja, azaz a lelki megértés felé, követnünk kell a varṇāśrama-dharma elveit. Ebből a versből kiderül, hogy Priyavrata Mahārāja nagyon szigorúan vette a varṇāśrama-dharma intézményének fenntartását. Aki semmibe vette ezt a rendet, az azonnal elmenekült előle, amint a király harcba szállva vele vagy egy kicsit megleckéztetve figyelmeztette. Priyavrata Mahārājának valójában nem kellett volna harcolnia, mert pusztán szilárd eltökéltsége miatt senki sem merészelte áthágni a varṇāśrama-dharma szabályait. Ha az emberi társadalmat nem a varṇāśrama-dharma irányítja, akkor az írások szerint nem különb macskák és kutyák állati társadalmánál. Priyavrata Mahārāja éppen ezért rendkívüli, páratlan hatalmával szigorúan megőrizte a varṇāśrama-dharma rendjét.
Ahhoz, hogy valaki ilyen éberen tudjon vigyázni, szüksége van a felesége bátorítására. A varṇāśrama-dharma rendszerben bizonyos osztályoknak, a brāhmaṇáknak és a sannyāsīknak nincs szükségük a másik nem bátorítására. A kṣatriyáknak és a gṛhastháknak azonban szükségük van feleségük biztatására ahhoz, hogy eleget tegyenek feladataiknak, sőt nem is képesek megfelelően végrehajtani kötelességeiket, ha nincs mellettük a feleségük. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga is elismerte, hogy egy gṛhasthának egy feleséggel kell élnie. A kṣatriyáknak még az is megengedett volt, hogy több feleségük legyen, hogy bátorítsák őket az irányításban rájuk háruló feladatok végzése során. Akinek az életét a karma és a politika teszi ki, annak szüksége van egy jó feleség társaságára. Priyavrata Mahārāja tehát, hogy kötelességének becsülettel eleget tehessen, erőt merített jó felesége, Barhiṣmatī társaságából, aki mindig nagyon jól tudta, hogyan okozzon örömet kiváló férjének öltözködésével, mosolyával és nőies bájának kimutatásával. Barhiṣmatī királynő mindig lelkesítette Priyavrata Mahārāját, így aztán férje nagyon szépen végezte az uralkodással járó kötelességeit.
Ebben a versben az iva szó kétszer szerepel, s arra utal, hogy Priyavrata Mahārāja pontosan úgy viselkedett, mint egy papucsférj, és ezzel látszólag minden emberi felelősségérzetét elveszítette. Valójában azonban teljesen tudatában volt annak, hogy ő egy szellemi lélek, noha látszólag úgy viselkedett, mint egy engedékeny karmī férj. Tizenegy arbudáig uralkodott így az univerzum fölött. Egy arbuda százmillió évből áll, és Priyavrata Mahārāja tizenegy ilyen arbudáig volt az univerzum uralkodója.