HU/SB 5.1.35
35. VERS
- naivaṁ-vidhaḥ puruṣa-kāra urukramasya
- puṁsāṁ tad-aṅghri-rajasā jita-ṣaḍ-guṇānām
- citraṁ vidūra-vigataḥ sakṛd ādadīta
- yan-nāmadheyam adhunā sa jahāti bandham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; evam-vidhaḥ—mint az; puruṣa-kāraḥ—személyes hatás; uru-kramasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; puṁsām—a bhaktáknak; tat-aṅghri—az Ő lótuszlába; rajasā—a por által; jita-ṣaṭ-guṇānām—akik legyőzték a hat anyagi ostor hatását; citram—csodálatos; vidūra-vigataḥ—az ötödrendű ember, az érinthetetlen; sakṛt—csak egyszer; ādadīta—ha kimondja; yat—akinek; nāmadheyam—szent nevét; adhunā—azonnal; saḥ—ő; jahāti—feladja; bandham—az anyagi kötelékeket.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! A bhakta, aki az Úr lótuszlába poránál keresett menedéket, túlléphet a hat anyagi ostor — az éhség, a szomjúság, a bánat, az illúzió, az öregkor és a halál — befolyásán, valamint felülkerekedhet az elmén és az öt érzéken. Ez azonban nem nagy dolog az Úr tiszta bhaktája számára, hiszen még az is azonnal megszabadul az anyagi lét kötelékeitől, aki nem tartozik a négy kaszt egyikébe sem — azaz érinthetetlen —, ha csupán egyszer is kimondja az Úr szent nevét.
MAGYARÁZAT
Śukadeva Gosvāmī Priyavrata király cselekedeteiről beszélt Parīkṣit Mahārājának, és mivel a királyban esetleg kétségek merülhettek fel e csodálatos, szokatlan tettek hallatán, Śukadeva Gosvāmī biztosította őt: „Kedves királyom! — mondta —, ne kételkedj Priyavrata csodálatos cselekedeteiben! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája számára nincs lehetetlen, mert az Urat Urukramaként is ismerik.” Urukrama az Úr Vāmanadeva egyik neve, aki arról a csodálatos tettéről híres, hogy három lépéssel átszelte a három világot. Az Úr Vāmanadeva három lépésnyi földet kért Bali Mahārājától, és amikor Bali Mahārāja beleegyezett, az Úr két lépéssel azonnal átszelte az egész világot, és a harmadik lépésénél lábát Bali Mahārāja fejére tette. Śrī Jayadeva Gosvāmī így ír:
- chalayasi vikramaṇe balim adbhuta-vāmana
- pada-nakha-nīra-janita-jana-pāvana
- keśava dhṛta-vamāna-rūpa jaya jagadīśa hare
„Minden dicsőséget az Úr Keśavának, aki egy törpe alakjában jelent meg! Ó, univerzum Ura, Te, aki elveszel mindent, ami kedvezőtlen a bhakták számára! Ó, csodálatos Vāmanadeva! Lépéseiddel rászedted a nagy démont, Bali Mahārāját. A víz, amit lótuszlábad körmei érintettek, amikor átszakítottad az univerzum burkát, a Gangesz folyó formájában minden élőlényt megtisztít.”
A Legfelsőbb Úr mindenható, ezért olyan dolgokat is meg tud tenni, melyek egy közönséges ember számára csodálatraméltóak. A bhakta, aki az Úr lótuszlábánál keresett menedéket, a lótuszlábak porának kegyéből szintén olyan csodálatos dolgokra képes, amelyeket egyszerű halandó el sem tud képzelni. Caitanya Mahāprabhu ezért arra tanított bennünket, hogy keressünk menedéket az Úr lótuszlábánál:
- ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
- patitaṁ māṁ viṣame bhavāṁbudhau
- kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
- sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya
„Ó, Nanda Mahārāja fia! Örök szolgád vagyok, valahogy mégis beleestem a születés és halál óceánjába. Kérlek, emelj ki a halál óceánjából, és parányi atomként helyezz lótuszlábaidhoz!” Az Úr Caitanya arra tanít minket, hogy kerüljünk kapcsolatba az Úr lótuszlábának porával, mert akkor nem férhet kétség hozzá, hogy teljes siker vár ránk.
Az anyagi test következtében az anyagi létben az élőlényeket örökké a ṣaḍ-guṇa, a hat ostor gyötri: az éhség, a szomjúság, a bánkódás, az illúzió, az öregkor és a halál. Egy másik ṣaḍ-guṇa az elme és az öt érzékszerv. Még egy caṇḍāla, egy kasztonkívüli érinthetetlen is azonnal felszabadul az anyagi kötelékek alól — egy tiszta bhaktáról nem is beszélve —, ha akár csak egyszer is kimondja az Úr szent nevét. A kaszt-brāhmaṇák azzal érvelnek, hogy senkit sem lehet brāhmaṇának tekinteni, amíg nem ölt másik testet, mert jelenlegi testét múltbeli tetteinek következményeként kapta, s csak aki a múltban brāhmaṇaként cselekedett, az születik meg brāhmaṇa családban. Ezért — mondják — ilyen brāhmaṇa test nélkül senkit sem lehet brāhmaṇának tekinteni. Ebben a versben azonban az áll, hogy még egy vidūra-vigata, egy caṇḍāla — egy ötödosztályú érinthetetlen — is megszabadul, ha csupán egyszer kimondja a szent nevet. A szabadság azt jelenti, hogy teste azonnal megváltozik. Sanātana Gosvāmī megerősíti ezt:
- yathā kāñcanatāṁ yāti
- kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ
- tathā dīkṣā-vidhānena
- dvijatvaṁ jāyate nṛṇām
Ha valakit egy tiszta bhakta beavat az Úr szent nevének éneklésébe, akkor még ha történetesen egy caṇḍāla is, a lelki tanítómester utasításainak követésével teste megváltozik. Noha nem látjuk, hogyan változik meg a teste, el kell fogadnunk a śāstrák hiteles kijelentéseinek alapján. Ezt vita nélkül el kell fogadnunk. Ez a vers egyértelműen kijelenti: sa jahāti bandham. „Megszabadul az anyagi kötelékektől.” A test az ember karmája szerinti anyagi kötelékeket képviseli. Néha nem látjuk, hogy a durva test változik, az Úr szent nevének éneklése azonban a finom testet azonnal megváltoztatja, s mivel a finom test megváltozik, az élőlény azonnal megszabadul az anyagi kötelékektől. A durva test változásait végül is a finom test irányítja. A durva test megsemmisülése után a finom test szállítja az élőlényt jelenlegi durva testéből egy másikba. A finom testben az elme az uralkodó, ezért arról az emberről, akinek az elméje örökké az Úr cselekedeteire vagy lótuszlábára gondol, tudnunk kell, hogy jelenlegi teste már megváltozott és megtisztult. Megcáfolhatatlan tény tehát, hogy a hiteles avatás folyamatával még egy caṇḍālából vagy bármilyen bűnös, alacsony származású emberből is brāhmaṇa válhat.