HU/SB 5.1.36
36. VERS
- sa evam aparimita-bala-parākrama ekadā tu devarṣi-caraṇānuśayanānu-patita-guṇa-visarga-saṁsargeṇānirvṛtam ivātmānaṁ manyamāna ātma-nirveda idam āha.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Priyavrata Mahārāja); evam—így; aparimita—páratlan; bala—erő; parākramaḥ—akinek befolyása; ekadā—egyszer; tu—akkor; deva-ṛṣi—Nārada, a nagy szent; caraṇa-anuśayana—meghódolva lótuszlába előtt; anu—ezután; patita—leesett; guṇa-visarga—az anyagi világ ügyeivel (melyeket a természet három anyagi kötőereje hoz létre); saṁsargeṇa—kapcsolat által; anirvṛtam—nem elégedett; iva—mint; ātmānam—ő maga; manyamānaḥ—így gondolkozva; ātma—önvaló; nirvedaḥ—lemondó; idam—ezt; āha—mondta.
FORDÍTÁS
Priyavrata Mahārāja ereje és hatalma teljében élvezte az anyagi gazdagságot. Egyszer azonban azon kezdett tűnődni, hogy noha teljesen átadta magát a nagy szentnek, Nāradának, és a Kṛṣṇa-tudat útját járja, valahogy mégis újra az anyagi cselekedetek útvesztőjébe tévedt. Elméjén nyugtalanság lett úrrá, s a lemondás szellemében így szólt:
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.5.17) így ír:
- tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ harer
- bhajann apakvo ’tha patet tato yadi
- yatra kva vābhadram abhūd amuṣya kiṁ
- ko vārtha āpto ’bhajatāṁ sva-dharmataḥ
„Aki felhagyott anyagi kötelességeivel, hogy az Úr odaadó szolgálatába merüljön, visszaeshet, ha nem jutott még el egy kellőképpen érett szintre, mégsem áll fenn azonban annak a veszélye, hogy nem ér el sikert. Ezzel szemben egy abhakta még akkor sem nyer semmit, ha végzi dharmája szerinti kötelességét.” Ha valaki valahogyan menedékre talál egy nagy vaiṣṇavánál, és érzelmeire hallgatva vagy megvalósításának köszönhetően elfogadja a Kṛṣṇa-tudatot, ám éretlen megértése miatt később visszaesik, valójában nem bukott el, mert az, hogy a Kṛṣṇa-tudat tetteit végezte, örök kincs marad. Ha tehát valaki visszaesik, fejlődése egy bizonyos időre talán megtorpan, ám a megfelelő pillanatban újra megmutatkozik. Priyavrata Mahārāja Nārada Muni utasításait követve végezte szolgálatát. Ezeknek az utasításoknak az volt a céljuk, hogy a király hazatérjen, vissza Istenhez, ám ő apja kérésére újra az anyagi ügyekkel kezdett törődni. Idővel azonban lelki tanítómestere, Nārada kegyéből újra felébredt tudata, hogy Kṛṣṇát akarja szolgálni.
A Bhagavad-gītā (BG 6.41) kijelenti: śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo ’bhijāyate. Aki elbukik a bhakti-yoga útján, az újra elnyeri a félistenek gazdagságát, s az anyagi gazdagság élvezete után lehetőséget kap arra, hogy egy tiszta brāhmaṇa nemes családjában vagy egy gazdag családban szülessen meg, s így újra életre keltheti Kṛṣṇa-tudatát. Ezt történt Priyavrata életében is. Ő a legdicsőségesebb példa erre az igazságra. Egy idő után nem akarta többé élvezni az anyagi gazdagságot, feleségét, birodalmát és fiait, hanem mindenről le akart mondani. Śukadeva Gosvāmī először Priyavrata Mahārāja anyagi gazdagságáról beszélt, most pedig ebben a versben leírja, hogyan vonzódott a lemondáshoz.
A devarṣi-caraṇānuśayana szavak azt jelzik, hogy Priyavrata Mahārāja, aki teljesen meghódolt Devarṣi Nāradának, a nagy bölcsnek, az ő irányításával szigorúan követett minden odaadó folyamatot és szabályozó elvet. A szabályozó elvek szigorú követésével kapcsolatban Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki tanítómesternek, és szigorúan betartja az utasításait. Priyavrata Mahārāja mindig így cselekedett.
Amíg valaki az anyagi világban van, addig az anyagi természet kötőerői (guṇa-visarga) hatással vannak rá. Priyavrata Mahārāja nem volt mentes az anyagi energia befolyásától pusztán amiatt, hogy minden anyagi gazdagsága megvolt. Ebben az anyagi világban az ágrólszakadt szegény ember és a nagyon gazdag egyformán az anyagi energia hatása alatt áll, mert a gazdagság és a szegénység egyaránt az anyagi természet kötőerőinek a műve. A Bhagavad-gītā (BG 3.27) elmondja: prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ. Az anyagi természet aszerint biztosít számunkra lehetőséget az anyagi élvezetre, hogy mely kötőerőivel állunk kapcsolatban.