HU/SB 5.12.11
11. VERS
- jñānaṁ viśuddhaṁ paramārtham ekam
- anantaraṁ tv abahir brahma satyam
- pratyak praśāntaṁ bhagavac-chabda-saṁjñaṁ
- yad vāsudevaṁ kavayo vadanti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānam—a legfelsőbb tudás; viśuddham—szennyeződés nélkül; parama-artham—lehetővé téve az élet végső céljának elérését; ekam—egyesített; anantaram—belső nélküli, töretlen; tu—szintén; abahiḥ—külső nélküli; brahma—a Legfelsőbb; satyam—Abszolút Igazság; pratyak—belső; praśāntam—a nyugodt és békés Legfelsőbb Úr, akit a yogīk imádnak; bhagavat-śabda-saṁjñam—legfelsőbb értelemben Bhagavānnak, a minden fenséggel rendelkezőnek nevezett; yat—az; vāsudevam—az Úr Kṛṣṇa, Vasudeva fia; kavayaḥ—a bölcs tudósok; vadanti—mondják.
FORDÍTÁS
Mi hát a végső igazság? A válasz: a végső igazság a kettősségektől mentes tudás, ami mentes az anyagi kötőerők szennyeződésétől, s ami felszabadít bennünket. Egyetlen, páratlan, mindent átható, és meghalad minden képzelőerőt. E tudás megvalósításának első szintje a Brahman. Azután a yogīk, akik sértések elkövetése nélkül próbálják megpillantani Őt, Paramātmāt, a Felsőlelket valósítják meg. Ez a megvalósítás második szintje. Végül ugyanezt a legfelsőbb igazságot a Legfelsőbb Személyben ismerik fel. A Legfelsőbb Személyt a művelt tudósok mind Vāsudevának, Brahman, Paramātmā és mások okának nevezik.
MAGYARÁZAT
A Caitanya-caritāmṛta így ír: yad advaitaṁ brahmopaniṣadi tad apy asya tanu-bhā. Az Abszolút Igazság személytelen Brahman-ragyogását az Istenség Legfelsőbb Személyiségének testi sugarai alkotják. Ya ātmāntaryāmī puruṣa iti so ’syāṁśa-vibhavaḥ. Amit ātmāként és antaryāmīként, Felsőlélekként ismerünk, az nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egyik kiterjedése. Saḍ aiśvaryaiḥ pūrṇo ya iha bhagavān sa svayam ayam. Akit az Istenség Legfelsőbb Személyiségének neveznek, aki a hat fenséggel teljes, az Vāsudeva, és Śrī Caitanya Mahāprabhu nem különbözik tőle. A művelt, nagy tudósok és filozófusok ezt sok-sok élet után fogadják el. Vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19). A bölcs megérti, hogy végső soron a Brahman és Paramātmā, a Felsőlélek oka Vāsudeva, Kṛṣṇa. Ily módon Vāsudeva sarva-kāraṇa-kāraṇam, minden ok oka. Ezt megerősíti a Śrīmad-Bhāgavatam is. Az igazi tattva, az Abszolút Igazság Bhagavān, ám tökéletlen megvalósítása miatt az emberek néha ugyanazt a Viṣṇut személytelen Brahmanként vagy a helyhez kötött Paramātmāként jellemzik.
- vadanti tat tattva-vidas
- tattvaṁ yaj jñānam advayam
- brahmeti paramātmeti
- bhagavān iti śabdyate
- (SB 1.2.11)
A Śrīmad-Bhāgavatam már az elején kijelenti: satyaṁ paraṁ dhīmahi, a legfelsőbb igazságon meditálunk. Ez a vers a legfelsőbb igazságot jñānaṁ viśuddhaṁ satyamnak nevezi. Az Abszolút Igazság mentes az anyagi szennyeződésektől, az anyagi kötőerők fölött áll, teljes lelki sikerben részesít és felszabadít az anyagi világból. Ez a Legfelsőbb Abszolút Igazság Kṛṣṇa, Vāsudeva. Kṛṣṇa belső önvalója és külső teste között nincs különbség. Ő pūrṇa, a teljes egész. Velünk ellentétben az Ő teste és lelke között nincsen különbség. Vannak olyan áltudósok, akik Kṛṣṇa eredeti helyzetét nem ismerve félrevezetik az embereket, mondván, hogy Kṛṣṇa bensője különbözik a kívül lévő Kṛṣṇától. Amikor Kṛṣṇa azt mondja, hogy man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru, ezek az úgynevezett „tudósok” azt mondják az olvasónak, hogy nem Kṛṣṇa személye az, akinek meg kell hódolnunk, hanem a belül lévő Kṛṣṇa. Az ilyen „tudósok”, a māyāvādīk szegényes tudományukkal képtelenek megérteni Kṛṣṇát. Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, egy hiteles tekintélyhez kell fordulnunk. A lelki tanítómester valóban látta Kṛṣṇát, ezért ő megfelelő magyarázatot tud adni Vele kapcsolatban.
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
- (BG 4.34)
Ha nem fordulunk egy hiteles tekintélyhez, nem érthetjük meg Kṛṣṇát.