HU/SB 5.12.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

ahaṁ purā bharato nāma rājā
vimukta-dṛṣṭa-śruta-saṅga-bandhaḥ
ārādhanaṁ bhagavata īhamāno
mṛgo ’bhavaṁ mṛga-saṅgād dhatārthaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aham—én; purā—korábban (előző életemben); bharataḥ nāma rājā—egy király, akit Bharata Mahārājának hívtak; vimukta—felszabadultam; dṛṣṭa-śruta—a közvetlen társulás révén személyes tapasztalatot szerezve vagy a Védákból tudásra szert téve; saṅga-bandhaḥ—a társulás jelentette kötelék; ārādhanam—imádata; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vāsudevának; īhamānaḥ—mindig végezve; mṛgaḥ abhavam—őz lett belőlem; mṛga-saṅgāt—mert bensőséges kapcsolatom volt egy őzzel; hata-arthaḥ—elhanyagolva az odaadó szolgálat végzésének szabályozó elveit.


FORDÍTÁS

Egyik korábbi életemben Bharata Mahārājaként ismertek. Tökéletességet értem el, mert saját tapasztalatom és a Védákból elsajátított tudás közvetett tapasztalatán keresztül lemondtam minden anyagi cselekedetről. Teljesen átadtam magam az Úr szolgálatának, de szerencsétlenségemre erős ragaszkodás ébredt bennem egy őzike iránt, olyannyira, hogy egyre inkább elhanyagoltam lelki kötelességemet. Az őz iránti mély vonzódásom miatt következő életemben egy őz testében kellett megszületnem.


MAGYARÁZAT

Ez az esemény rendkívül jelentős. Egy korábbi versben azt olvashattuk: vinā mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam, nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy ostoba tanítvány megpróbálja megelőzni lelki tanítómesterét, s arra törekszik, hogy az ő pozíciójába kerüljön, elbukott. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanítvány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre. Bharata Mahārāja annak ellenére, hogy az odaadó szolgálat szigorú életét élte, nem fordult egy lelki tanítómesterhez, amikor túlságosan ragaszkodni kezdett egy őzhöz. Ennek következtében ragaszkodása rendkívül erős lett, ezért lelki kötelességéről megfeledkezve elbukott.