HU/SB 5.14.11
11. VERS
- kvacid ulūka-jhillī-svanavad ati-paruṣa-rabhasāṭopaṁ pratyakṣaṁ parokṣaṁ vā ripu-rāja-kula-nirbhartsitenāti-vyathita-karṇa-mūla-hṛdayaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; ulūka—a bagoly; jhillī—és a tücsök; svana-vat—olyanok, mint az elviselhetetlen hangok; ati-paruṣa—rendkívül szúrós; rabhasa—kitartással; āṭopam—izgalom; pratyakṣam—közvetlenül; parokṣam—közvetve; vā—vagy; ripu—az ellenségek; rāja-kula—és a kormányhivatalnokok; nirbhartsitena—szidalmaitól; ati-vyathita—nagyon elkeseredett; karṇa-mūla-hṛdayaḥ—akinek a füle és a szíve.
FORDÍTÁS
Néha nagy gyötrelmeket kell kiállnia ellenségeinek és a kormány szolgáinak szidalmai miatt, akik közvetlenül vagy közvetve durva szavakat használnak ellene. Szívét és fülét ilyenkor végtelen szomorúság tölti el. E szidalmak a baglyok és tücskök hangjához hasonlítanak.
MAGYARÁZAT
Az embernek jó néhány ellensége van ebben az anyagi világban. A kormány azért feddi meg, mert nem fizet jövedelemadót, s az efféle bírálat — legyen közvetlen vagy közvetett — elkeseríti. A feltételekhez kötött lélek néha megpróbál védekezni e szidalmak ellen, de sajnos nem tehet semmit.