HU/SB 5.14: Az anyagi világ, az élvezet hatalmas erdeje
5.14.1. vers: Parīkṣit király arról kérdezte Śukadeva Gosvāmīt, hogy mit jelképez valójában az anyagi erdő. Śukadeva Gosvāmī a következőképpen válaszolt: Kedves királyom! A kereskedők közösségéhez tartozó embert [a vaṇikot] egyedül az érdekli, hogyan tehetne szert pénzre. Néha elmegy az erdőbe, hogy értéktelen dolgokat, például fát és agyagot gyűjtsön, amit aztán jó áron elad a városban. Így megy a feltételekhez kötött lélek is mohóságában az anyagi világba, az anyagi haszon reményében. Lassanként az erdő sűrűjébe téved, s nem tudja, hogyan kerüljön ki onnan. Amikor a tiszta lélek az anyagi világba jön, az anyagi atmoszféra, amit az Úr Viṣṇu felügyeletével a külső energia teremtett, feltételekhez köti, s így a külső energia, a daivī māyā irányítása alá kerül. Egyedül, megzavarodva él az erdőben, s nem találkozhat a bhaktákkal, akik örökké az Úr szolgálatát végzik. Ha egyszer a testi felfogás eluralkodik rajta, az anyagi energia hatására és az anyagi természet kötőerői [a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa] ösztönzésére újabb és újabb testeket kap, egyiket a másik után. Így aztán néha a mennyei bolygókra kerül, néha a földi bolygókon él, néha pedig alsóbb bolygókra és alacsonyabb rendű fajokba veti a sors. A különféle testeknek köszönhetően örökké szenvedésben van része. E szenvedések és fájdalmak örökké keverednek — néha nagyon súlyosak, néha enyhébbek. E testi körülmények közé a feltételekhez kötött lélek az elme spekulációjának köszönhetően kerül. Elméjét és öt érzékét ismeretszerzésre használja, és ezek különféle testekhez juttatják, különféle körülmények közé helyezik. Mivel az élőlény az érzékeit a külső energia, māyā irányítása alatt használja, szenvednie kell az anyagi lét gyötrelmes körülményeitől. Valójában szabadulást keres, de általában minden igyekezete hiábavaló, noha néha nagy küzdelem árán megszabadul a szenvedéstől. Létért vívott harca miatt nem képes menedéket találni a tiszta bhaktáknál, akik olyanok, akár a méhek, akik az Úr Viṣṇu lótuszlábát szolgálják szeretettel.
5.14.2. vers: Az anyagi lét erdejében a megzabolázatlan érzékek olyanok, mint a rablók. A feltételekhez kötött lélek talán összegyűjt valamennyi pénzt annak érdekében, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban, ám a szabadjára engedett érzékek az érzékkielégítésen keresztül elveszik tőle. Az érzékek rablók, mert arra késztetik az embert, hogy pénzét fölöslegesen látásra, szaglásra, ízlelésre, érintésre, hallásra, vágyakozásra és akarásra költse. A feltételekhez kötött lélek kénytelen elégedettséget szerezni érzékeinek, s így minden pénzét elkölti. Ezt a pénzt valójában azért gyűjti, hogy a vallásos elveknek megfelelően éljen, de a rablók, az érzékek mindenétől megfosztják.
5.14.3. vers: Kedves királyom! A családtagokat az anyagi világban feleségnek és gyermekeknek hívják, valójában azonban úgy viselkednek, mint a tigrisek és a sakálok. A juhász mindent megtesz, hogy megvédje bárányait, de a tigrisek és rókák erővel elragadják őket. Így próbál a fösvény is vigyázni a garasaira, ám ébersége ellenére családjának tagjai erőnek erejével megfosztják mindenétől.
5.14.4. vers: A szántóvető minden évben felszántja a búzaföldet, és gyökerestül kiirt minden gazt. A magok azonban ottmaradnak, és mivel nem égnek teljesen el, újra kihajtanak a földbe ültetett növényekkel együtt. Még miután a szántásnál a gaz a föld mélyére kerül, azután is újra kinő és burjánzik. A gṛhastha-āśrama [a családi élet] ehhez hasonlóan a gyümölcsöző cselekedetek mezeje. Ha valaki nem égeti fel teljesen a családi élet élvezetére irányuló vágyát, az újra és újra kihajt. Ha egy edényből kivesszük a kámfort, az illata továbbra is benne marad. Amíg a vágyak magjait nem pusztítjuk el, addig nem szünhetnek meg a gyümölcsöző cselekedetek sem.
5.14.5. vers: A feltételekhez kötött lelket családi életében amiatt, hogy ragaszkodik az anyagi vagyonhoz és tulajdonhoz, bögölyök és szúnyogok zaklatják, sáskák, ragadozó madarak és patkányok okoznak neki bajt. Ő azonban csak megy tovább az anyagi lét útján. Tudatlansága következtében kéj tölti el, és gyümölcsöző cselekedeteket végez. Elméjét ezek a tettek kötik le, ezért az anyagi világot örökkévalónak látja, noha ez a világ épp úgy ideiglenes, mint egy látomás, egy légvár.
5.14.6. vers: Ebben a légvárban [gandharva-pura] a feltételekhez kötött lélek iszik, eszik és nemi életet él. Mivel rendkívül ragaszkodik, úgy üldözi az érzékek tárgyait, ahogyan az őz üldözi a délibábot a sivatagban.
5.14.7. vers: Az élőlény néha a sárga ürülékhez, az aranyhoz vonzódik, és csak fut utána. Az arany az anyagi gazdagság és irigység forrása, és lehetővé teszi az ember számára a tiltott nemi életet, a szerencsejátékot, a húsevést és a részegeskedést. Akiknek az elméjét a szenvedély kötőereje győzte le, azok vonzódnak az arany színéhez, ahogyan az erdőben a hidegtől szenvedő ember is fut a foszforeszkáló fény után az ingoványban, tűznek vélve azt.
5.14.8. vers: A feltételekhez kötött lélek néha buzgón igyekszik hajlékot vagy lakást, vizet és pénzt szerezni teste fenntartásához. Szükségletei megszerzésében elmerülve megfeledkezik mindenről, és megállás nélkül fut körbe-körbe az anyagi lét erdejében.
5.14.9. vers: Mintha forgószél pora vakítaná el, néha az ellentétes nem szépségében gyönyörködik, amit pramadānak neveznek. Megzavarodik, s amikor egy nő az ölébe veszi, a szenvedély ereje legyőzi józan eszét. Kéjes vágyai szinte teljesen elvakítják, és áthágja a szexuális életre vonatkozó szabályokat. Nem tudja, hogy a különféle félistenek szemtanúi engedetlenségének, s az éjszaka leple alatt élvezi a nemi életet, nem is sejtve, milyen büntetés vár rá a jövőben.
5.14.10. vers: Néha maga is rájön, mennyire hiábavaló az anyagi világban az érzéki élvezet, s néha felismeri, hogy az anyagi élvezet szenvedésekkel teli. Erős testi felfogása azonban megsemmisíti emlékezetét, s újra és újra az anyagi élvezet után fut, ahogyan egy állat fut a délibáb után a sivatagban.
5.14.11. vers: Néha nagy gyötrelmeket kell kiállnia ellenségeinek és a kormány szolgáinak szidalmai miatt, akik közvetlenül vagy közvetve durva szavakat használnak ellene. Szívét és fülét ilyenkor végtelen szomorúság tölti el. E szidalmak a baglyok és tücskök hangjához hasonlítanak.
5.14.12. vers: Előző életeinek jámbor tettei következtében a feltételekhez kötött lélek jó anyagi lehetőségeket kap ebben az életében, amikor azonban ezek véget érnek, vagyonánál és gazdagságánál keres menedéket, ami nem segít neki sem ebben az életében, sem a következőben. Így aztán az élő halottakhoz fordul, akik rendelkeznek ezekkel a dolgokkal. Az ilyen emberek a tisztátalan fákhoz és növényekhez, illetve a mérgező kutakhoz hasonlítanak.
5.14.13. vers: A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű folyóba — az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem a jövőben.
5.14.14. vers: Amikor még mások kizsákmányolásával sem képes fenntartani magát az anyagi világban, akkor saját apját vagy fiát igyekszik kihasználni: elveszi a tulajdonukat, legyen az bármilyen jelentéktelen. Ha nem tudja megkaparintani apja, fia vagy más rokonai vagyonát, akkor mindenre hajlandó, hogy bajt okozzon nekik.
5.14.15. vers: Ebben a világban a családi élet éppen olyan, akár a lángoló erdőtűz. A legparányibb boldogságot sem találja meg benne az ember, és lassan egyre inkább boldogtalanság lesz úrrá rajta. A családi életben semmi sem vezet el az örök boldogsághoz, és útvesztőjébe kerülve a feltételekhez kötött lelket csak a bánat tüze égeti. Néha végtelenül szerencsétlennek érzi magát, néha pedig azt állítja, hogy azért szenved, mert előző életében nem végzett jámbor tetteket.
5.14.16. vers: Az állam emberei mindig olyanok, mint a vérengző démonok, akiket rākṣasáknak [emberevőknek] neveznek. Néha a feltételekhez kötött lélek ellen fordulnak, s elveszik minden összegyűjtött kincsét. Élete során összekuporgatott vagyonától megfosztva a feltételekhez kötött lélek elveszti minden lelkesedését, sőt olyan, mintha az élete is véget ért volna.
5.14.17. vers: A feltételekhez kötött lélek néha elképzeli, hogy apja vagy nagyapja újra eljött fia vagy unokája képében. Emiatt olyan boldogságot érez, amilyet álmában tapasztal néha az ember, s az efféle elmebeli spekulációból merít örömet.
5.14.18. vers: A családi életben az embernek sok yajñát és sok gyümölcsöző tettet kell elvégeznie, különösen a vivāha-yajñát [fiaik és leányaik házassági szertartását] és a szentelt zsinór ceremóniát. E terjedelmes és nehezen végrehajtható áldozatok mind a gṛhastha kötelességeihez tartoznak. Magas hegyhez hasonlítják őket, amelyet át kell szelnie annak, aki ragaszkodik az anyagi cselekedetekhez. Aki túl akar lépni e rituális szertartásokon, annak olyan fájdalmakat kell elviselnie, amilyet a szúrós tüskék és kavicsok okoznak, amikor az ember egy hegyre akar felmászni. A feltételekhez kötött léleknek így korlátlan szenvedésben van része.
5.14.19. vers: Néha olyannyira zavarja az éhség és a szomjúság, hogy türelmét elveszítve dühös lesz saját szeretett fiaira, lányaira és feleségére. Gorombán bánik velük, s emiatt még többet szenved.
5.14.20. vers: Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt Parīkṣit Mahārājához: Kedves királyom! Az alvás éppen olyan, mint egy piton. Akik az anyagi lét erdejében vándorolnak, azokat az alvás pitonja falja fel, s marásától örökre a tudatlanság sötétségében maradnak. Olyanok, akár a halott testek, melyeket egy távoli erdőben hagynak. A feltételekhez kötött lélek így nem képes megérteni, mi történik az életben.
5.14.21. vers: A feltételekhez kötött lelket az anyagi világ erdejében néha kígyókhoz és egyéb teremtményekhez hasonlatos irigy emberek marják. Az ellenség cselfogásának köszönhetően elveszti tekintélyes pozícióját, s mivel teli van aggodalommal, még aludni sem tud rendesen. Egyre boldogtalanabb lesz, s lassanként intelligenciáját és tudatát is elveszíti. Ebben az állapotban szinte örökké olyan, mint a vak ember, aki a tudatlanság sötét kútjába esett.
5.14.22. vers: A feltételekhez kötött lelket néha az érzékkielégítésből származó parányi boldogság vonzereje ragadja el, s így tiltott nemi életet él, vagy ellopja mások tulajdonát. Ilyenkor a kormány emberei elfogják, vagy a nő férje vagy védelmezője látja el a baját. A jelentéktelen anyagi elégedettségért cserébe pokoli helyzetbe kerül, és nemi erőszakért, emberrablásért, tolvajlásért és hasonló tettekért börtönbe vetik.
5.14.23. vers: A művelt tudósok és transzcendentalisták elítélik a gyümölcsöző cselekedetek anyagi ösvényét, mert ez az anyagi szenvedések eredeti forrása és táptalaja, ebben az életben éppúgy, mint a következőben.
5.14.24. vers: A feltételekhez kötött lélek ellopja vagy csalással szerzi meg mások pénzét, amit aztán valahogyan megtart magának, s megmenekül a büntetéstől. Ekkor azonban jön valaki, akit Devadattának hívnak, becsapja őt és elveszi a pénzét. Aztán jön egy másik ember, Viṣṇumitra, aki szintén ellopja a pénzt Devadattától, és magával viszi. A pénz sohasem marad egy helyen, örökké egyik kézből a másikba vándorol. Végül is senki sem tudja élvezni a pénzt, ami így az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a tulajdona marad.
5.14.25. vers: Képtelen megvédeni magát az anyagi lét háromféle szenvedésétől, ezért mogorva lesz, és egy szomorúsággal teli életet él. Ezt a háromféle szenvedést részben a félistenek okozzák az ember elméjében [fagyos szél és perzselő hő formájában], részben más élőlények idézik elő, részben pedig maga az elme és a test az oka.
5.14.26. vers: A pénzzel való üzletelés során ha az egyik ember becsapja a másikat, akár csak egyetlen garassal vagy még annál is kevesebbel, ellenségekké válnak.
5.14.27. vers: Ahogy említettem, a materialista élet legyőzhetetlen nehézségekkel van teli. Emellett az úgynevezett boldogság, a boldogtalanság, a ragaszkodás, a gyűlölet, a félelem, az áltekintély, az illúzió, az őrület, a bánat, a zavarodottság, a mohóság, az irigység, az ellenségeskedés, a sértés, az éhség, a szomjúság, a megpróbáltatások, a betegség, a születés, az öregkor és a halál szintén nyomorúságot okoznak. Mindezek együtt csupán szenvedést eredményeznek a materialista, feltételekhez kötött lélek számára, semmi mást.
5.14.28. vers: Néha a feltételekhez kötött lelket a megszemélyesült illúzió [a felesége vagy a barátnője] csábítja el, s arra vágyik, hogy megölelje egy nő. Emiatt elveszti intelligenciáját, valamint minden tudását az élet célját illetően. Többé nem törekszik arra, hogy lelki életet éljen, és túlságosan ragaszkodni kezd a feleségéhez vagy a barátnőjéhez, akinek igyekszik megfelelő lakást szerezni. Azután az otthon menedéke köti le, ahol feleségének és gyermekeinek szavai, pillantásai és cselekedetei teljesen elbűvölik. Ily módon elveszíti Kṛṣṇa-tudatát, s az anyagi lét sűrű sötétségébe veti magát.
5.14.29. vers: Az Úr Kṛṣṇa személyes fegyverét, a korongot hari-cakrának, Hari korongjának nevezik. Ez a cakra az idő kereke. Az atomok kezdetétől egészen Brahmā haláláig terjed, és ő irányít minden cselekedetet. Szünet nélkül forog, és minden élőlény életének hosszát csökkenti, az Úr Brahmāét éppúgy, mint a parányi fűszálét. Így lesz az ember csecsemőből gyermek, gyermekből ifjú, ifjúból érett ember, míg végül élete végéhez érkezik. Az idő kerekét nem lehet megállítani. Ez a kerék nagyon pontos, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a személyes fegyvere. A feltételekhez kötött lélek néha a küszöbön álló haláltól rettegve imádni akar valakit, aki meg tudja őt menteni a közelgő veszedelemtől, ám az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, akinek fegyvere a fáradhatatlan idő, mégsem törődik. Ehelyett egy ember csinálta istennél keres menedéket, akiről a nem hiteles írások tesznek említést. Ezek az istenek olyanok, mint az ölyvek, a keselyűk, a gémek és a varjak. A védikus írások nem róluk beszélnek. A közelgő halál olyan, mint egy oroszlán támadása, és sem a keselyűk, sem az ölyvek, sem a varjak, sem a gémek nem képesek megvédeni az embert tőle. Aki ilyen nem hiteles, ember csinálta isteneknél keres menedéket, az nem menekülhet a halál karmaitól.
5.14.30. vers: Azokat a csaló svāmīkat, yogīkat és inkarnációkat, akik nem hisznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, pāṣaṇḍīknak hívják. Ők maguk is elesettek és tévúton járnak, mert nem ismerik a lelki fejlődés valódi útját, és bárki követi őket, kétségtelenül az is tévútra lép. Ha valakit félrevezettek, előfordul, hogy a védikus elvek igaz követőinél keres menedéket [a brāhmaṇáknál vagy azoknál, akik Kṛṣṇa-tudatúak], akik megtanítják mindenkinek, hogyan imádják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a védikus szertartásoknak megfelelően. Ezek az ostobák azonban amiatt, hogy képtelenek betartani ezeket az elveket, elbuknak, és śūdráknál keresnek menedéket, akik nagyon jól értenek hozzá, hogyan biztassanak mindenkit a nemi életre. A szexuális élet leginkább a majmokhoz hasonlatos állatokra jellemző. Azokat az embereket, akiket a nemi élvezet éltet, a majmok leszármazottjainak nevezhetjük.
5.14.31. vers: Így érintkeznek egymással a majmok leszármazottjai, akiket általában śūdráknak hívnak. Meggondolatlanul, szabadon élnek és járnak, nem ismerve az élet célját. Már az elbűvöli őket, ha egymás arcába néznek, ami az érzékkielégítésre emlékezteti őket. Örökké anyagi tetteket végeznek, amit grāmya-karmának neveznek, s erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy anyagi nyereségre tegyenek szert. Így aztán teljesen megfeledkeznek arról, hogy rövid életük egy napon véget fog érni, és az evolúció körforgásában degradálódás vár rájuk.
5.14.32. vers: Ahogy a majom ugrál egyik fáról a másikra, úgy ugrál a feltételekhez kötött lélek is egyik testből a másikba. Ahogy a majmot végül foglyul ejti a vadász, és nem szabadulhat a rabságból, úgy a feltételekhez kötött lélek, akit a pillanatnyi szexuális élvezet ejt rabul, a családi élet börtönébe kerül, mert ragaszkodni kezd a különféle testekhez. A családi élet a feltételekhez kötött lelket a pillanatnyi szexuális élvezet örömünnepével jutalmazza meg, s így az teljesen képtelenné válik arra, hogy kiszabaduljon az anyagi energia karmai közül.
5.14.33. vers: Amikor a feltételekhez kötött lélek az anyagi világban megfeledkezik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolatáról, és nem törődik a Kṛṣṇa-tudattal, akkor csak rossz és bűnös tetteket követ el. Emiatt arra kényszerül, hogy elviselje a háromféle szenvedést, és a halál elefántjától rettegve egy hegy barlangjának koromsötét mélyére zuhan.
5.14.34. vers: A feltételekhez kötött lélek teste megannyi gyötrelemnek, például zord hidegnek és viharos szélnek van kitéve. A többi élőlény tettei és a természeti katasztrófák szintén szenvedést okoznak neki. Ha nem tudja elkerülni e gyötrelmeket, szenvedése folytatódik, ezért érthető módon rendkívül mogorva lesz, hiszen arra vágyik, hogy élvezze az anyagi lehetőségeket.
5.14.35. vers: A feltételekhez kötött lelkek néha üzleteket kötnek egymással, idővel azonban, mivel csalók, ellenségekké válnak. Lehet, hogy csak csekélyke haszonra tesznek szert, ám többé nem lesznek barátok, hanem egymás ellen fordulnak.
5.14.36. vers: Néha amiatt, hogy egy garasa sincs, a feltételekhez kötött lélek hajléktalanná válik. Nincs hol leülnie, és nincs semmije, amire szüksége lenne, így aztán földönfutó lesz belőle. Ekkor ha nem tudja törvényes úton megszerezni mindazt, amire szüksége van, úgy dönt, hogy becstelenül mások tulajdonát veszi el. Ha nem kapja meg, amit akar, akkor csupán az a jutalma, hogy mások bántalmazzák. Mindez teljesen a kedvét szegi.
5.14.37. vers: Az emberek néha annak ellenére, hogy ellenségek, összeházasodnak, hogy újra és újra beteljesülhessenek vágyaik. Sajnos ezek a házasságok nem tartanak sokáig, és a házastársak a váláson keresztül vagy más úton újra elszakadnak egymástól.
5.14.38. vers: Az anyagi világ ösvénye anyagi szenvedésekkel van teli, és ezen az úton a feltételekhez kötött léleknek számtalan nehézséggel kell szembenéznie. Néha veszít, néha nyer, ám történjen bármelyik a kettő közül, az út csak veszélyt rejt számára. A halál vagy más körülmények néha elszakítják apjától, s az ő hiányában egyre inkább másokhoz kezd ragaszkodni, például gyermekeihez. Néha illúzióban van, néha retteg, néha hangosan sír félelmében, néha boldog, hogy eltarthatja a családját, néha olyan öröm tölti el, hogy dalra fakad. Mindez egyre jobban az anyagi világhoz kötözi, és megfeledkezik arról, milyen régen elhagyta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az anyagi lét veszélyes ösvényét járja, és egyáltalán nem boldog. Akik eljutottak az önmegvalósításig, azok menedéket keresnek az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, hogy kitörjenek ebből a veszélyes anyagi létből. Anélkül, hogy az odaadás útját követné, senki sem szabadulhat az anyagi lét karmai közül. Mindebből az következik, hogy az anyagi életben senki sem lehet boldog. A Kṛṣṇa-tudat útjára kell lépnünk.
5.14.39. vers: A szentek, akik minden élőlény barátai, békés tudatban élnek. Uralkodnak érzékeik és elméjük fölött, és könnyedén eljutnak a felszabadulás útjára, az Istenhez visszavezető útra. A materialista ember azonban szerencsétlen, és olyannyira ragaszkodik szenvedésekkel teli anyagi helyzetéhez, hogy nem tud társulni velük.
5.14.40. vers: Számtalan nagy és szent király élt, akik nagyon jártasak voltak az áldozati szertartások bemutatásában, és jól értettek ahhoz, hogyan győzzenek le más birodalmakat, ám hatalmuk ellenére mégsem tudták elnyerni az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerető szolgálatát. Ennek az az oka, hogy e nagy királyok nem tudták legyőzni még az „én ez a test vagyok, és ez az én tulajdonom” tévfelfogást sem. Így aztán örökké ellenségeskedtek vetélytársaikkal, a többi királlyal, harcoltak velük, s végül elestek, anélkül, hogy beteljesítették volna az élet valódi küldetését.
5.14.41. vers: Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.
5.14.42. vers: Śukadeva Gosvāmī Jaḍa Bharata tanításait összegezve így szólt: Kedves Parīkṣit királyom! Az út, melyet Jaḍa Bharata kijelölt, olyan, mint amit Garuḍa követ, aki az Urat viszi a hátán, a közönséges királyok pedig olyanok, mint a legyek. A legyek nem tudják Garuḍa útját járni, és a nagy királyok és győzedelmes hadvezérek közül máig sem volt képes senki követni az odaadó szolgálat útját, még az elméjében sem.
5.14.43. vers: A kiváló Bharata Mahārāja élete delén lemondott mindenről, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Uttamaślokát akarta szolgálni. Lemondott gyönyörű feleségéről, kedves gyermekeiről, jó barátairól és hatalmas birodalmáról. Noha ezektől rendkívül nehéz megválni, Bharata Mahārāja olyan emelkedett szinten állt, hogy úgy hagyta el valamennyit, ahogyan valaki az ürülékétől válik meg ürítés után. Ez volt a nagy király legnagyszerűbb tulajdonsága.
5.14.44. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom, Bharata Mahārāja cselekedetei csodálatosak! Lemondott mindenről, amitől másoknak oly nehéz megválniuk. Elhagyta királyságát, feleségét és családját is. Gazdagsága oly mesés volt, hogy még a félistenek is irigyelték, ő azonban lemondott róla. Illő volt, hogy egy olyan nagy személyiség, mint ő, nagy bhakta legyen. Mindentől meg tudott válni, mert végtelenül vonzódott az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa szépségéhez, gazdagságához, hírnevéhez, tudásához, erejéhez és lemondásához. Kṛṣṇa olyan vonzó, hogy az ember az Ő kedvéért minden kívánatos dolgot fel tud adni. Akinek az elméjét az Úr szerető szolgálata ragadja el, annak a szemében még a felszabadulás is jelentéktelennek tűnik.
5.14.45. vers: Noha Bharata Mahārāja őztestben élt, nem feledkezett meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Amikor testét elhagyta, hangosan a következő imát mondta: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Maga a megszemélyesült áldozat. Ő az, aki a rituális szertartások eredményeit megadja. Ő a vallásos rendszer megvédelmezője, a misztikus yoga megszemélyesülése, minden tudás forrása, az egész teremtés irányítója és a Felsőlélek minden élőlényben. Úgy hagyom el testem, hogy hódolatom ajánlom Neki, aki oly gyönyörű és vonzó, és remélem, hogy állandóan transzcendentális szerető szolgálatába merülhetek.” Szavai végeztével Bharata Mahārāja elhagyta testét.
5.14.46. vers: Azok a bhakták, akik szeretnek hallani és énekelni [śravaṇaṁ kīrtanam], rendszeresen beszélgetnek Bharata Mahārāja tiszta jelleméről, és magasztalják cselekedeteit. Ha valaki alázatosan hall és beszél az áldott Bharata Mahārājáról, élete hosszú lesz, anyagi gazdagsága pedig gyarapodni fog. Nagy hírnévre tehet szert, és könnyedén eljuthat a mennyei bolygókra, vagy az Úr létébe merülve felszabadulhat. Bármit kíván, teljesül, ha meghallgatja Bharata Mahārāja cselekedeteit, valamint beszél róluk és dicsőíti őket. Minden anyagi és lelki vágya teljesülhet ezáltal. Senki mástól nem kell kérnie mindezt, mert pusztán Bharata Mahārāja életének tanulmányozásával minden kívánatos dologra szert tehet.