HU/SB 5.14.13
13. VERS
- ekadāsat-prasaṅgān nikṛta-matir vyudaka-srotaḥ-skhalanavad ubhayato ’pi duḥkhadaṁ pākhaṇḍam abhiyāti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekadā—néha; asat-prasaṅgāt—az abhaktákkal való kapcsolat következtében, akik ellenzik a védikus elveket, és akik különféle vallási utakat találnak ki; nikṛta-matiḥ—akiknek az intelligenciája egy olyan visszataszító szintre süllyedt, hogy elutasítják az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hatalmát; vyudaka-srotaḥ—olyan folyókba, amelyekben nincs elegendő víz; skhalana-vat—mint abba ugrani; ubhayataḥ—mindkét oldalról; api—bár; duḥkha-dam—szenvedést okoz; pākhaṇḍam—az ateista út; abhiyāti—megközelíti.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek néha annak érdekében, hogy enyhítsen szenvedésein az anyagi világ erdejében, értéktelen áldásokat kap az ateistáktól, és társaságukban elveszíti minden intelligenciáját. Olyan ez, mintha fejest ugrana egy sekély vizű folyóba — az eredmény az csupán, hogy betörik a feje. Nem tud szabadulni a hőség okozta szenvedéstől sem, ezért mindkét állapotban gyötrelmeket él át. A félrevezetett feltételekhez kötött lélek csaló sādhukat és svāmīkat is felkeres, akik a Védák elvei ellen prédikálnak. Ez nem válik hasznára sem a jelenben, sem a jövőben.
MAGYARÁZAT
Mindig akadnak csalók, akik saját utat találnak ki a lelki megvalósításhoz. A feltételekhez kötött lélek az anyagi haszonra vágyva ezekhez az álsannyāsīkhoz és yogīkhoz fordul olcsó áldásokért, de sem lelki, sem anyagi haszna nincs belőle. Korunkban számtalan csaló van, akik csak bűvészkednek és varázsolnak. Még aranyat is csinálnak, hogy elképesszék követőiket, akik aztán Istennek tekintik őket. Ez a fajta csalás nagyon jellemző a Kali-yugára. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így ír az igaz gururól:
- saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-
- trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam
- prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya
- vande guroḥ śrī-caraṇāravindam
Egy olyan guruhoz kell fordulnunk, aki ki tudja oltani az anyagi világ, a létért folytatott küzdelem lángoló tüzét. Az emberek azt akarják, hogy becsapják őket, és ezért olyan yogīkhoz és svāmīkhoz mennek, akik bűvészmutatványokkal állnak elő, ám ezek a bűvészmutatványok nem csökkentik az anyagi élet szenvedéseit. Ha az az előfeltétele, hogy valakit Istennek tekintsünk, hogy aranyat tudjon teremteni, akkor miért ne fogadjuk el Kṛṣṇát, a sok-sok tonna aranyat rejtő univerzum tulajdonosát? Ahogy azt korábban említettük, az arany színe a lidércfényhez vagy a sárga ürülékhez hasonlít. Nem szabad, hogy az embert elbűvöljék az aranyteremtő guruk. Őszintén egy olyan bhaktához kell fordulnia, amilyen Jaḍa Bharata. Jaḍa Bharata olyan nagyszerűen tanította Rahūgaṇa Mahārāját, hogy a király megszabadult a testi felfogástól. Az ember nem lehet boldog, ha egy csaló gurut fogad el. Egy gurut úgy kell elfogadnunk, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.3.21) tanácsolja. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam: egy hiteles guruhoz kell fordulnunk, hogy tudakozódjunk tőle az élet végső áldásáról. Az ilyen gururól azt mondják: śābde pare ca niṣṇātam. Nem teremt aranyat, nem bűvészkedik a szavakkal, és nagyon jól ismeri a védikus tudás végkövetkeztetéseit (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mentes minden anyagi szennyeződéstől, és teljesen átadja magát Kṛṣṇa szolgálatának. Ha valaki képes arra, hogy megszerezze egy ilyen guru lótuszlábának porát, élete sikeres lesz. Másképp azonban csak kudarc vár rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőben.