HU/SB 5.14.2
2. VERS
- yasyām u ha vā ete ṣaḍ-indriya-nāmānaḥ karmaṇā dasyava eva te. tad yathā puruṣasya dhanaṁ yat kiñcid dharmaupayikaṁ bahu-kṛcchrādhigataṁ sākṣāt parama-puruṣārādhana-lakṣaṇo yo ’sau dharmas taṁ tu sāmparāya udāharanti. tad-dharmyaṁ dhanaṁ darśana-sparśana-śravaṇāsvādanāvaghrāṇa-saṅkalpa-vyavasāya-gṛha-grāmyopabhogena kunāthasyājitātmano yathā sārthasya vilum-panti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasyām—amelyben; u ha—bizonyára; vā—vagy; ete—mindezek; ṣaṭ-indriya-nāmānaḥ—amit hat érzéknek hívnak (az elme és az öt tudásszerző érzékszerv); karmaṇā—működésük által; dasyavaḥ—a fosztogatók; eva—bizonyára; te—ők; tat—az; yathā—mint; puruṣasya—egy személynek; dhanam—gazdagság; yat—bármi; kiñcit—valami; dharma-aupayikam—út a vallásos elvekhez; bahu-kṛcchra-adhigatam—fáradságos munkával megkeresett; sākṣāt—közvetlenül; parama-puruṣa-ārādhana-lakṣaṇaḥ—akikre az jellemző, hogy a Legfelsőbb Urat imádják áldozatok bemutatásával stb.; yaḥ—ami; asau—az; dharmaḥ—vallásos elvek; tam—az; tu—de; sāmparāye—az élőlény érdekében a halál után; udāharanti—a bölcsek kijelentik; tat-dharmyam—vallásos (a varṇāśrama-dharma végzésével kapcsolatos); dhanam—vagyon; darśana—a látással; sparśana—az érintéssel; śravaṇa—a hallással; āsvādana—az ízleléssel; avaghrāṇa—a szaglással; saṅkalpa—eltökéltséggel; vyavasāya—egy végkövetkeztetés által; gṛha—az anyagi otthonban; grāmya-upabhogena—az anyagi érzékkielégítés által; kunāthasya—a félrevezetett feltételekhez kötött léleknek; ajita-ātmanaḥ—aki nem fegyelmezi önmagát; yathā—úgy mint; sārthasya—az élőlénynek, akit az érzékkielégítés érdekel; vilumpanti—kifosztják.
FORDÍTÁS
Az anyagi lét erdejében a megzabolázatlan érzékek olyanok, mint a rablók. A feltételekhez kötött lélek talán összegyűjt valamennyi pénzt annak érdekében, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban, ám a szabadjára engedett érzékek az érzékkielégítésen keresztül elveszik tőle. Az érzékek rablók, mert arra késztetik az embert, hogy pénzét fölöslegesen látásra, szaglásra, ízlelésre, érintésre, hallásra, vágyakozásra és akarásra költse. A feltételekhez kötött lélek kénytelen elégedettséget szerezni érzékeinek, s így minden pénzét elkölti. Ezt a pénzt valójában azért gyűjti, hogy a vallásos elveknek megfelelően éljen, de a rablók, az érzékek mindenétől megfosztják.
MAGYARÁZAT
Pūrva-jamnārjitā vidyā pūrva-janmārjitaṁ dhanaṁ agre dhāvati dhāvati. A varṇāśrama-dharma elveinek követésével az ember jobb körülmények közé kerülhet az anyagi világban. Lehet valaki gazdag, művelt, lehet szép vagy előkelő származású. Annak, aki ilyen kincsek birtokában van, tudnia kell, hogy mindezt arra kell használnia, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban. Sajnos amikor valaki tévúton jár, előkelő helyzetét csak az érzékkielégítésre használja. A fegyelmezetlen érzékeket ezért tolvajoknak tekinthetjük. Ha a vallásos elvek betartásával az ember jó körülmények közé kerül, helyzetétől a rabló érzékek megfosztják, s így semmi haszna. A vallásos elveket a varṇāśrama-dharma törvényei szerint végrehajtva az ember kényelmes helyzetbe kerülhet, s lehetőségeit nagyon könnyen használhatja arra, hogy tovább fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban. Meg kell értenünk, hogy azt a gazdagságot és lehetőséget, amit az anyagi világban kapunk, nem szabad elherdálnunk az érzékkielégítésre. Ezek arra szolgálnak, hogy segítsenek nekünk előrelépni a Kṛṣṇa-tudatban. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma ezért arra tanítja meg az embereket, hogyan fegyelmezzék elméjüket és az öt tudásszerző érzéket egy pontosan meghatározott folyamat révén. Vállalnunk kell egy kis lemondást, és pénzünket nem szabad semmi másra költenünk, csupán arra, hogy az odaadó szolgálat szabályai szerint éljünk. Az érzékek arra késztetik az embert, hogy szép dolgokat nézzen, ezért a pénzünket arra kell költenünk, hogy feldíszítsük a mūrtit a templomban. A nyelvnek ugyanígy finom ételeket kell ízlelnie, amelyeket meg kell vennünk és fel kell ajánlanunk a mūrtinak. Az orrunk mindig a mūrtinak felajánlott virágok illatát szívhatja be, hallásunkat pedig arra használhatjuk, hogy a Hare Kṛṣṇa mantra hangvibrációját hallgassuk. Így uralkodhatunk az érzékek fölött, és így használhatjuk őket arra, hogy fejlődjünk a Kṛṣṇa-tudatban. Ha ezt követjük, jó helyzetünk nem marad kihasználatlanul a tiltott nemi élet, a húsevés, az alkohol- és kábítószer élvezet, valamint a szerencsejátékok formájában megnyilvánuló érzékkielégítés miatt. Azzal, hogy autókat vezet, hogy éjszakai mulatókban tölti idejét, vagy undorító ételeket eszik az éttermekben, az ember az ablakon dobja ki a lehetőséget, amit az anyagi világban elnyert gazdagsága jelent. A haramia érzékek tehát elvesznek mindent, amire a feltételekhez kötött lélek nagy nehézségek árán tett szert.