HU/SB 5.14.43
43. VERS
- yo dustyajān dāra-sutān
- suhṛd rājyaṁ hṛdi-spṛśaḥ
- jahau yuvaiva malavad
- uttamaśloka-lālasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—ugyanaz a Jaḍa Bharata, aki korábban Bharata Mahārāja, Ṛṣabhadeva Mahārāja fia volt; dustyajān—nagyon nehéz feladni; dāra-sutān—a feleség és a gyerekek vagy a fényűző családi élet; suhṛt—barátok és jóakarók; rājyam—a birodalom, ami az egész világra kiterjedt; hṛdi-spṛśaḥ—ami az ember szíve mélyén van; jahau—feladta; yuvā eva—még fiatalon; mala-vat—mint az ürülék; uttama-śloka-lālasaḥ—aki olyan nagy szeretettel szolgálta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Uttamaślokát.
FORDÍTÁS
A kiváló Bharata Mahārāja élete delén lemondott mindenről, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Uttamaślokát akarta szolgálni. Lemondott gyönyörű feleségéről, kedves gyermekeiről, jó barátairól és hatalmas birodalmáról. Noha ezektől rendkívül nehéz megválni, Bharata Mahārāja olyan emelkedett szinten állt, hogy úgy hagyta el valamennyit, ahogyan valaki az ürülékétől válik meg ürítés után. Ez volt a nagy király legnagyszerűbb tulajdonsága.
MAGYARÁZAT
Isten neve Kṛṣṇa, mert olyan vonzó, hogy a tiszta bhakta az anyagi világban mindent képes feladni Érte. Bharata Mahārāja ideális király és tanító volt, s a világ uralkodója. Az anyagi világ minden kincse az övé volt, ám Kṛṣṇa olyan vonzó, hogy Bharata Mahārāját anyagi tulajdonától Magához vonzotta. Valahogyan azonban a király újra ragaszkodni kezdett egy kis őzhöz, és visszaesve abból a helyzetből, amit elért, egy őztestbe került következő életében. Kṛṣṇa végtelen kegyéből azonban nem felejtkezett meg arról, ki ő, és megértette, hogyan esett le. Következő életében, Jaḍa Bharataként már nagyon vigyázott, hogy ne vesztegesse el energiáját, ezért úgy tett, mintha süketnéma lenne. Így képes volt az odaadó szolgálatra koncentrálni. A nagy Bharata királytól meg kell tanulnunk, hogy a Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben vigyáznunk kell, mert a legkisebb figyelmetlenség is hátráltathatja az odaadó szolgálatunkat egy ideig. De bármilyen csekély szolgálatot végez valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az sohasem vész el: svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt (BG 2.40). Ha csupán egy parányi őszinte odaadó szolgálatot végzünk, az örök kincsünk lesz. Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.5.17) elmondja:
- tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ harer
- bhajann apakvo ’tha patet tato yadi
- yatra kva vābhadram abhūd amuṣya kiṁ
- ko vārtha āpto ’bhajatāṁ sva-dharmataḥ
Aki valahogyan vonzódni kezd Kṛṣṇához, az bármit csinál az odaadó szolgálatban, örök nyereségre tesz szert. Még ha éretlensége miatt vagy a rossz társaság hatására el is bukik, azt, amit odaadásával nyert, sohasem veszíti el. Sok példa van erre — Ajāmila, Bharata Mahārāja és sokan mások. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy legalább egy ideig odaadó szolgálatot végezzen. Egy kis szolgálat lendületet ad az embernek ahhoz, hogy tovább fejlődjön, és így bárki sikeressé teheti az életét.
Ez a vers az Urat Uttamaślokának nevezi. Uttama azt jelenti, hogy „a legkiválóbb”, a śloka jelentése pedig „hírnév”. Az Úr Kṛṣṇa hat fenségével teljes, melyeknek egyike a hírnév. Aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ. Kṛṣṇa hírneve még mindig növekszik. E Kṛṣṇa-tudatos mozgalom terjesztésével az Ő hírnevét terjesztjük. Ötezer évvel a kurukṣetrai csata után Kṛṣṇa hírneve még mindig terjed az egész világon. A világon minden fontos személyiség hallott már Kṛṣṇáról, különösen napjainkban, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomnak köszönhetően. Még azok is éneklik valamilyen formában a Hare Kṛṣṇát, akik nem szeretnek minket, és meg akarják semmisíteni a mozgalmunkat. Azt mondják: „El kell látni a harekrisnások baját!” Ezek az ostobák nem ismerik fel a mozgalom valódi értékét, de az a puszta tény, hogy bírálni akarják, lehetőséget ad nekik arra, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇát. Ez a mozgalom sikere.