HU/SB 5.17.3
3. VERS
- tataḥ sapta ṛṣayas tat prabhāvābhijñā yāṁ nanu tapasa ātyantikī siddhir etāvatī bhagavati sarvātmani vāsudeve ’nuparata-bhakti-yoga-lābhenaivopekṣitānyārthātma-gatayo muktim ivāgatāṁ mumukṣava iva sabahu-mānam adyāpi jaṭā-jūṭair udvahanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; sapta ṛṣayaḥ—a hét nagy bölcs (Marīcival kezdve); tat prabhāva-abhijñāḥ—akik nagyon jól tudták, milyen hatása van a Gangesz folyónak; yām—ez a Gangesz víz; nanu—valóban; tapasaḥ—lemondásainknak; ātyantikī—a végső; siddhiḥ—tökéletesség; etāvatī—ennyire; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sarva-ātmani—a mindent áthatóban; vāsudeve—Kṛṣṇa; anuparata—folytonos; bhakti-yoga—az odaadó szolgálat misztikus folyamatának; lābhena—pusztán e szint elérésével; eva—bizonyára; upekṣita—elhanyagolták; anya—másik; artha-ātma-gatayaḥ—a tökéletességhez vezető más utak (vagyis a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás); muktim—felszabadulás az anyagi kötelékek alól; iva—mint; āgatām—elérte; mumukṣavaḥ—akik felszabadulásra vágynak; iva—mint; sa-bahu-mānam—nagy tisztelettel; adya api—még most is; jaṭā-jūṭaiḥ—bozontos hajtincsekkel; udvahanti—viszik.
FORDÍTÁS
A hét nagy bölcs [Marīci, Vasiṣṭha, Atri és mások] a Dhruvaloka alatt található bolygókon élnek, és mivel nagyon jól ismerik a Gangesz vizének hatását, a mai napig a fejükön lévő hajcsomón tartják ezt a vizet. Arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy ez jelenti a végső gazdagságot, minden lemondás tökéletességét, és ez a legkiválóbb út a transzcendentális élet folytatásához. Szakadatlan odaadó szolgálatot végeznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ezért nem törődnek semmilyen más áldásos folyamattal, még a vallással, az anyagi gyarapodással, az érzékkielégítéssel és a Legfelsőbbe olvadással sem. Ahogyan a jñānīk azt gondolják, hogy a végső igazságot az jelenti, ha az Úr létébe merülnek, ez a hét kiemelkedő személyiség az odaadó szolgálatot tekinti az élet tökéletességének.
MAGYARÁZAT
A transzcendentalisták két fő csoportra oszlanak: a nirviśeṣa-vādīkra, vagyis az imperszonalistákra, valamint a bhaktákra. Az imperszonalisták nem fogadják el az élet lelki változatosságát. A Legfelsőbb Úr létébe akarnak merülni, a Brahman aspektusba (a brahmajyotiba), ezzel szemben a bhakták arra vágynak, hogy részt vehessenek a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseiben. A felsőbb bolygórendszerben a legfelsőbb bolygót Dhruvalokának hívják. A Dhruvaloka alatti hét bolygón hét nagy bölcs él, köztük Marīci, Vasiṣṭha és Atri. Ezek a bölcsek mindannyian az odaadó szolgálatot tekintik az élet legtökéletesebb szintjének, ezért mindannyian a fejükön tartják a Gangesz szent vizét. Ez a vers bizonyítja, hogy aki elérte a tiszta odaadó szolgálat síkját, annak semmi más nem fontos, még az úgynevezett felszabadulás (a kaivalya) sem. Śrīla Śrīdhara Svāmī kijelenti, hogy az ember csakis akkor képes minden más elfoglaltságról lemondani és minden mást jelentéktelennek tekinteni, ha eljutott az Úr tiszta odaadó szolgálatáig. Prabodhānanda Sarasvatī a következő kijelentésében erősíti meg ezt az állítást:
- kaivalyaṁ narakāyate tri-daśa-pūr ākāśa-puṣpāyate
- durdāntendriya-kāla-sarpa-paṭalī protkhāta-daṁṣṭrāyate
- viśvaṁ pūrṇa-sukhāyate vidhi-mahendrādiś ca kīṭāyate
- yat kāruṇya-kaṭākṣa-vaibhavavatāṁ taṁ gauram eva stumaḥ
Śrī Caitanya Mahāprabhu tökéletes formában nyilvánította ki és terjesztette a bhakti-yoga folyamatát. Éppen ezért aki Śrī Caitanya Mahāprabhu lótuszlábánál keres menedéket, az még a māyāvādīk szerinti legtökéletesebb síkot, a kaivalyát, a Legfelsőbbel való eggyé válást is pokolinak tekinti, a karmīknak arról a vágyáról nem is beszélve, hogy a mennyei bolygókra emelkedjenek. A bhakták szerint az efféle célok haszontalan fantazmagóriák csupán. Emellett ott vannak a yogīk is, akik igyekeznek fegyelmezni az érzékeiket, de ha nem jutnak el az odaadó szolgálat szintjére, nem lehetnek sikeresek. Az érzékek olyanok, mint a mérges kígyók, ám a bhakta érzékei, amelyek az Úr szolgálatát végzik, olyanok, mint azok a kígyók, amelyeknek kitörték a méregfogát. A yogīk megpróbálják elnyomni az érzékeiket, ez azonban még egy olyan nagy misztikusnak sem sikerült, mint Viśvāmitra. Viśvāmitrát legyőzték az érzékei, amikor meditációja közben Menakā elbűvölte, s emiatt született meg később Śakuntalā. A világon ezért a bhakti-yogīk a legbölcsebb emberek, ahogy azt az Úr Kṛṣṇa is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 6.47):
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad-gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.”