HU/SB 5.19.13


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

idaṁ hi yogeśvara yoga-naipuṇaṁ
hiraṇyagarbho bhagavāñ jagāda yat
yad anta-kāle tvayi nirguṇe mano
bhaktyā dadhītojjhita-duṣkalevaraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

idam—ez; hi—bizonyára; yoga-īśvara—ó, Uram, minden misztikus erő mestere; yoga-naipuṇam—a yoga szabályok követésének kiváló folyamata; hiraṇya-garbhaḥ—az Úr Brahmā; bhagavān—a leghatalmasabb; jagāda—beszélt; yat—ami; yat—ami; anta-kāle—a halál idején; tvayi—Benned; nirguṇe—a transzcendens; manaḥ—az elme; bhaktyā—odaadással; dadhīta—helyezze az ember; ujjhita-duṣkalevaraḥ—lemondva arról, hogy az anyagi testtel azonosítsa magát.


FORDÍTÁS

Ó, Uram, minden misztikus yoga mestere! Ez a magyarázata annak a yoga-folyamatnak, amiről az önmegvalósított Úr Brahmā [Hiraṇyagarbha] beszélt. A halál pillanatában a yogīk minden ragaszkodástól mentesen hagyják el anyagi testüket, pusztán azáltal, hogy elméjüket lótuszlábadra irányítják. Ez a yoga tökéletessége.


MAGYARÁZAT

Śrīla Madhvācārya a következőket mondja:

yasya samyag bhagavati
jñānaṁ bhaktis tathaiva ca
niścintas tasya mokṣaḥ syāt
sarva-pāpa-kṛto ’pi tu

„Aki élete során nagyon komolyan végzi az odaadó szolgálatot, hogy megértse az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök helyzetét, az minden kétséget kizáróan kiszabadul ebből az anyagi világból, még akkor is, ha korábban bűnös szokásai voltak.” Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti:

api cet sudurācāro
bhajate mām ananya bhāk
sādhur eva sa mantavyaḥ
samyag vyavasito hi saḥ

„Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.” (BG 9.30) Az élet egyetlen célja az, hogy gondolataink örökké Kṛṣṇán, alakján, kedvtelésein és tulajdonságain járjanak. Aki képes így napi huszonnégy órán keresztül Kṛṣṇára gondolni, az már felszabadult (svarūpeṇa vyavasthitiḥ). A materialistákat anyagi cselekedeteik és gondolataik kötik le, ellenben a bhakták mindig Kṛṣṇára és Kṛṣṇa cselekedeteire gondolnak, ezért már a felszabadult szinten állnak. A halál pillanatában teljes elmélyüléssel Kṛṣṇára kell gondolnunk. Ha így teszünk, minden kétséget kizáróan hazatérhetünk, vissza Istenhez.