HU/SB 5.19.25


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

prāptā nṛ-jātiṁ tv iha ye ca jantavo
jñāna-kriyā-dravya-kalāpa-sambhṛtām
na vai yaterann apunar-bhavāya te
bhūyo vanaukā iva yānti bandhanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

prāptāḥ—akik elérték; nṛ-jātim—hogy az emberi társadalomban születtek meg; tu—bizonyára; iha—Bhārata-varṣa földjén; ye—akik; ca—szintén; jantavaḥ—az élőlények; jñāna—tudással; kriyā—cselekedetekkel; dravya—a hozzávalók; kalāpa—összegyűjtésével; sambhṛtām—teljes; na—nem; vai—bizonyára; yateran—törekvés; apunaḥ-bhavāya—a halhatatlanság elérésére; te—az ilyen emberek; bhūyaḥ—újra; vanaukāḥ—madarak; iva—mint; yānti—mennek; bandhanam—kötelek közé.


FORDÍTÁS

Bhārata-varṣa olyan megfelelő területet és körülményeket kínál az odaadó szolgálat végzéséhez, ami képes megszabadítani az embert a jñāna és a karma gyümölcseitől. Ha valaki Bhārata-varṣa földjén emberi testben születik meg, jól működő érzékekkel, melyekkel a saṅkīrtana-yajñát végezheti, ám a lehetőség ellenére nem kezd hozzá az odaadó szolgálathoz, minden bizonnyal olyan, mint az erdőben szabadon élő vadállatok és madarak, akik elővigyázatlanok, és akiket ezért a vadász újra megkötöz.


MAGYARÁZAT

Bhārata-varṣában az ember nagyon könnyen végezheti a saṅkīrtana-yajñát, ami a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ folyamatából áll, de végezheti az odaadó szolgálat más folyamatait is (smaraṇaṁ vandanam arcanaṁ dāsyaṁ sakhyam és ātma-nivedanam). Ezen a földön lehetővé válik számára, hogy sok-sok szent helyet felkeressen, különösen az Úr Caitanya és az Úr Kṛṣṇa szülőhelyét, Navadvīpát és Vṛndāvanát, ahol számtalan tiszta bhakta él, akinek nincs más vágya, mint az odaadó szolgálat (anyābhilāṣitā-śūnyam jñāna-karmādy-anāvṛtaṁ), s így megszabadulhat az anyagi feltételek kötelékeitől. Más utak, például a jñāna és a karma útjai nem túl eredményesek. A jámbor tettek felemelhetik az embert a felsőbb bolygórendszerekbe, és a spekulatív tudás segítségével beleolvadhat a Brahman létébe, ez azonban nem igazi haszon, mert még a Brahmannal eggyé válva felszabadult élőlénynek is vissza kell térnie, arról nem is beszélve, ha a mennyei bolygókra kerül. Arra kell törekednie, hogy hazatérjen Istenhez (yānti mad-yājino ’pi mām). E nélkül a törekvés nélkül nincs különbség az ember, valamint a dzsungelben élő vadállatok és madarak élete között. A vadállatok és a madarak szabadok, de mivel alacsony rendű létformában születtek meg, nem tudják helyesen használni ezt a szabadságot. A Bhārata-varṣa földjén megszületett emberi lénynek ki kell használnia a kínálkozó lehetőséget, és teljesen megvilágosodott bhaktává kell válnia, hogy aztán hazatérjen, vissza Istenhez. Ez a célja a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomnak. Akik nem Bhārata-varṣában, hanem máshol élnek, azoknak az anyagi élvezetre adatott meg a lehetőség, de nem kapták meg azt a lehetőséget, hogy elfogadhassák a Kṛṣṇa-tudatot. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt tanácsolta, hogy aki Bhārata-varṣában születik meg emberi lényként, annak először neki magának kell felismernie, hogy ő Kṛṣṇa szerves része, és a Kṛṣṇa-tudat elfogadása után ezt a tudást másoknak is át kell adnia, mindenhol a világon.