HU/SB 5.19.26
26. VERS
- yaiḥ śraddhayā barhiṣi bhāgaśo havir
- niruptam iṣṭaṁ vidhi-mantra-vastutaḥ
- ekaḥ pṛthaṅ-nāmabhir āhuto mudā
- gṛhṇāti pūrṇaḥ svayam āśiṣāṁ prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaiḥ—akik által (Bhārata-varṣa lakói által); śraddhayā—hit és bizalom; barhiṣi—a védikus rituális szertartások végzésében; bhāgaśaḥ—felosztva; haviḥ—felajánlások; niruptam—felajánlottak; iṣṭam—a kiválasztott istenségnek; vidhi—a megfelelő folyamattal; mantra—mantrák éneklésével; vastutaḥ—a megfelelő hozzávalókkal; ekaḥ—az egyetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége; pṛthak—különálló; nāmabhiḥ—nevekkel; āhutaḥ—hívják; mudā—nagy örömmel; gṛhṇāti—elfogadja; pūrṇaḥ—a Legfelsőbb Úr, aki teljes Önmagában; svayam—személyesen; āśiṣām—minden áldásnak; prabhuḥ—az adományozója.
FORDÍTÁS
Indiában [Bhārata-varṣában] sokan imádják a félisteneket, a Legfelsőbb Úr különféle megbízott hivatalnokait, például Indrát, Candrát és Sūryát. Mindannyiukat másképpen imádják. Az imádók a félisteneknek áldoznak, az egész, a Legfelsőbb Úr szerves részének tekintve őket, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége elfogadja a felajánlásokat, és az imádókat fokozatosan az odaadó szolgálat valódi szintjére emeli azáltal, hogy teljesíti vágyaikat és kívánságaikat. Mivel az Úr teljes, megadja imádóinak azt az áldást, amire vágynak, még akkor is, ha csak transzcendentális testének egy részét imádják.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 9.13) így szól:
- mahātmānas tu māṁ pārtha
- daivīṁ prakṛtim āśritāḥ
- bhajanty ananya-manaso
- jñātvā bhūtādim avyayam
„Ó, Pṛthā fia! A nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.” A mahātmāk, a fejlett bhakták egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják. Mások azonban, akiket néha szintén mahātmāknak neveznek, az Urat ekatvena pṛthakvenaként imádják, azaz a félisteneket Kṛṣṇa különféle részeiként fogadják el, és őket imádják a különféle áldásokért. Noha a félistenek hívei ily módon megkapják Kṛṣṇától a kívánt eredményeket, a Bhagavad-gītā mint hṛta-jñānákról, nem túl intelligens emberekről beszél róluk. Kṛṣṇa nem arra vágyik, hogy közvetve, különféle testrészein keresztül imádják. Azt akarja, hogy közvetlenül, odaadással imádják Őt. Ezért hát az a bhakta, aki rendíthetetlen odaadó szolgálatával közvetlenül imádja az Úr Kṛṣṇát — ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam javasolja (tīvreṇa bhakti-yogena yajeta puruṣaṁ param) —, az nagyon hamar a transzcendentális szintre emelkedik. Mindazonáltal azok a bhakták is megkapják az áldást, amire vágynak, akik a félisteneket, az Úr különféle részeit imádják, mert az Úr minden áldás eredeti Ura. Ha valaki egy bizonyos áldást akar, az Úrnak egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy teljesítse vágyát.