HU/SB 5.19.28


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


28. VERS

yady atra naḥ svarga-sukhāvaśeṣitaṁ
sviṣṭasya sūktasya kṛtasya śobhanam
tenājanābhe smṛtimaj janma naḥ syād
varṣe harir yad-bhajatāṁ śaṁ tanoti


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yadi—ha; atra—e mennyei bolygón; naḥ—nekünk; svarga-sukha-avaśeṣitam—bármi, ami megmarad a mennyei boldogság élvezete után; su-iṣṭasya—egy tökéletes áldozatnak; su-uktasya—a védikus írások szorgalmas tanulmányozásának; kṛtasya—egy jámbor tett végrehajtásának; śobhanam—a visszahatások; tena—az ilyen visszahatás által; ajanābhe—Bhārata-varṣa földjén; smṛti-mat janma—egy olyan születés, ami lehetővé teszi az Úr lótuszlábára való emlékezést; naḥ—nekünk; syāt—hadd legyen; varṣe—a földön; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; yat—ahol; bhajatām—a bhaktáknak; śam tanoti—növeli a szerencséjét.


FORDÍTÁS

Kétségtelenül annak eredményeképpen élünk most a mennyei bolygókon, hogy rituális szertartásokat mutattunk be, jámbor tetteket és yajñákat hajtottunk végre, és tanulmányoztuk a Védákat. Életünk azonban egy napon véget fog itt érni. Imádkozunk, hogy ha marad valami jámbor tetteink eredményéből, újra Bhārata-varṣában születhessünk meg emberi lényként, és képesek legyünk az Úr lótuszlábára emlékezni. Az Úr olyan kegyes, hogy személyesen jön el Bhārata-varṣa földjére, hogy növelje népének áldott jó szerencséjét.


MAGYARÁZAT

Kétségtelen, hogy az élőlény jámbor cselekedeteinek eredményeként születik meg a mennyei bolygókon, de onnan újra vissza kell térnie a Földre, ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja (kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti). Amikor jámbor tetteiknek minden gyümölcsét learatták, még a félisteneknek is vissza kell térniük, hogy közönséges emberekként dolgozzanak. Ennek ellenére arra vágynak, hogy ha jámbor cselekedeteik eredményeinek csupán egy kis része is megmarad, Bhārata-varṣa földjén jöhessenek a világra. Egyszóval ahhoz, hogy valaki Bhārata-varṣában születhessen meg, több jámbor tettet kell végrehajtania, mint a félisteneknek. Bhārata-varṣában a Kṛṣṇa-tudat természetes ösztöne az embereknek, és ha valaki tovább műveli ezt a Kṛṣṇa-tudatot, Kṛṣṇa kegyéből kétségtelenül még nagyobb szerencse vár rá, ha tökéletessé válik a Kṛṣṇa-tudatban, és így nagyon könnyen hazatérhet, vissza Istenhez. A védikus irodalomban sok más helyen is olvashatjuk, hogy még a félistenek is Bhārata-varṣa földjére akarnak jönni. Az ostoba ember arra vágyik, hogy jámbor tettei eredményeképpen felemelkedjen a mennyei bolygókra, de még a mennyei bolygókon élő félistenek is Bhārata-varṣába akarnak jönni, és olyan testet akarnak, amelyben könnyen tudják művelni a Kṛṣṇa-tudatot. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért újra és újra elismétli:

bhārata bhūmite haila manuṣya-janma yāra
janma sārthaka kari’ kara para-upakāra

A Bhārata-varṣában megszületett emberi lénynek különleges kiváltsága, hogy kifejlesztheti Kṛṣṇa-tudatát. Ezért azoknak, akik már megszülettek Bhārata-varṣában, tanulniuk kell a śāstrákból és a gurutól, és el kell fogadniuk Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyét, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatossá váljanak. A Kṛṣṇa-tudat segítségével hazatérnek, vissza Istenhez (yānti mad-yājino ’pi mām). A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom ezért számtalan központjának létrehozásával mindenkinek megadja a lehetőséget az emberi társadalomban, hogy mindenki társulhasson a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tiszta híveivel, megérthesse a Kṛṣṇa-tudat tudományát, és végül hazatérhessen Istenhez.