HU/SB 5.19.27
27. VERS
- satyaṁ diśaty arthitam arthito nṛṇāṁ
- naivārthado yat punar arthitā yataḥ
- svayaṁ vidhatte bhajatām anicchatām
- icchāpidhānaṁ nija-pāda-pallavam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
satyam—bizonyára; diśati—felajánlja; arthitam—azt, amiért imádkozott; arthitaḥ—imádkoznak Hozzá; nṛṇām—az emberi lények; na—nem; eva—valójában; artha-daḥ—az áldásadó; yat—amely; punaḥ—újra; arthitā—követelni egy áldást; yataḥ—amiből; svayam—személyesen; vidhatte—adja; bhajatām—azoknak, akik szolgálják Őt; anicchatām—bár nem vágynak rá; icchā-pidhānam—ami megad minden kívánatos dolgot; nija-pāda-pallavam—saját lótuszlába.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesíti a bhakta anyagi vágyait, ha a bhakta ilyen szándékkal fordul Hozzá, de nem ad olyan áldást neki, ami azt eredményezné, hogy még több áldást kérjen. Ám lótuszlábainál még akkor is örömmel nyújt menedéket a bhaktának, ha az nem vágyik rá, s ez a menedék teljesíti minden kívánságát. Ez a Legfelsőbb Személy különleges kegye.
MAGYARÁZAT
Az előző versben említett bhakták anyagi vágyakkal a szívükben fordulnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, ez a vers azonban elmagyarázza, hogyan menekülnek meg e vágyaktól. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.3.10) ezt tanácsolja:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Akár mentes valaki minden anyagi vágytól, akár tele van anyagi vágyakkal, akár arra vágyik, hogy eggyé váljon a Legfelsőbbel, mindenképpen végezzen odaadó szolgálatot.” Így nemcsak hogy teljesülni fognak a vágyai, de el fog jönni az a nap is, amikor nem lesz más vágya, mint az Úr lótuszlábának szolgálata. Aki valamilyen érdekből szolgálja az Urat, azt sakāma-bhaktának hívják, azt pedig, aki minden érdek nélkül teszi ezt, akāma-bhaktának nevezik. Kṛṣṇa olyan kegyes, hogy a sakāma-bhaktát akāma-bhaktává változtatja. A tiszta bhakta, az akāma-bhakta, akinek nincsenek anyagi érdekei, elégedett pusztán az Úr lótuszlábának a szolgálatával. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 6.20-23) is megerősíti. Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ: ha valaki az Úr lótuszlábát szolgálja, nem vágyik semmi másra. Ez az odaadó szolgálat legmagasabb szintje. Az Úr még a sakāma-bhaktához, az érdekből cselekvő bhaktához is olyan kegyes, hogy úgy teljesíti vágyait, hogy egy napon akāma-bhaktává válik. Dhruva Mahārāja például azzal a szándékkal lett bhakta, hogy az apjáénál is jobb birodalomra tegyen szert. Végül azonban akāma-bhakta lett, és azt mondta az Úrnak: svāmin kṛtārtho ’smi varaṁ na yāce. „Kedves Uram! Nagyon elégedett vagyok pusztán lótuszlábad szolgálatával. Nem akarok semmilyen anyagi áldást.” A kisgyerekek gyakran esznek piszkos dolgokat, de a szüleik elveszik tőlük, és helyette egy sandeśát vagy valami más édességet nyomnak a kezükbe. Az anyagi áldásokra vágyó bhakták az ilyen gyerekekre hasonlítanak. Az Úr olyan kegyes, hogy elveszi anyagi vágyaikat, és a legnagyobb áldásban részesíti őket. Ezért tehát még anyagi szándékokkal sem szabad mást imádnunk, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Teljesen át kell adnunk magunkat az Úr odaadó szolgálatának, hogy minden vágyunk teljesüljön, és végül hazatérhessünk, vissza Istenhez. Ezt a Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.37-39,41) a következőképpen magyarázza meg:
Anyakāmī — előfordulhat, hogy egy bhakta másra vágyik, mint az Úr lótuszlábának szolgálata; yadi kare kṛṣṇera bhajana — de ha az Úr Kṛṣṇa szolgálatát végzi; nā māgiteha kṛṣṇa tāre dena sva-caraṇa — Kṛṣṇa menedéket nyújt neki a lótuszlábánál még akkor is, ha ő nem vágyik arra. Kṛṣṇa kahe — az Úr így szól; āmā bhaje — „Engem szolgál”; māge viṣaya-sukha — „de az anyagi érzékkielégítés áldására vágyik.” Amṛta chāḍi’ viṣa māge: „Az ilyen bhakta olyan, mint aki a nektár helyett a mérget kéri.” Ei baḍa mūrkha: „Ez az ő ostobasága.” Āmi —— vijña: „De Én tapasztalt vagyok.” Ei mūrkhe ’viṣaya’ kene diba: „Miért adnám meg egy ilyen ostoba embernek a piszkos anyagi élvezetet?” Sva-caraṇāmṛta: „Jobb lenne, ha menedéket nyújtanék neki lótuszlábamnál.” ’Viṣaya’ bhulāiba: „El fogom vele feledtetni minden anyagi vágyát.” Kāma lāgi’ kṛṣṇa bhaje — ha valaki az érzékkielégítésre vágyva szolgálja az Urat; paya kṛṣṇa-rase — annak az az eredménye, hogy végül kedvet kap az Úr lótuszlábának szolgálatához. Kāma chāḍi’ ’dāsa’ haite haya abhilāṣe: Ekkor lemond minden anyagi vágyáról, és csak az Úr örök szolgája akar lenni.