HU/SB 5.2.14
14. VERS
- yo ’sau tvayā kara-saroja-hataḥ pataṅgo
- dikṣu bhraman bhramata ejayate ’kṣiṇī me
- muktaṁ na te smarasi vakra-jaṭā-varūthaṁ
- kaṣṭo ’nilo harati lampaṭa eṣa nīvīm
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—ami; asau—az; tvayā—általad; kara-saroja—a lótusztenyérrel; hataḥ—ütött; pataṅgaḥ—labda; dikṣu—minden irányban; bhraman—mozogva; bhramataḥ—nyugtalan; ejayate—zavarja; akṣiṇī—szemek; me—nekem; muktam—száll; na—nem; te—tiéd; smarasi—törődsz-e vele; vakra—göndör; jaṭā—haj; varūtham—fürtök; kaṣṭaḥ—bajt okozva; anilaḥ—szél; harati—elvesz; lampaṭaḥ—mint egy nőkhöz ragaszkodó férfi; eṣaḥ—ez; nīvīm—alsóruha.
FORDÍTÁS
Elmém már nyugtalan, s ahogy lótuszhoz hasonlatos tenyereddel egy labdát pattogtatsz, szememet szintén felizgatod. Göndör, fekete hajad összekuszálódott, de egy csöppet sem törődsz vele, hogy rendbe hozd. Nem fogod megigazítani? Mint a nőkhöz ragaszkodó férfi, úgy próbálja a legravaszabb szél levenni alsóruhádat. Nem bánod?
MAGYARÁZAT
Pūrvacitti egy labdával játszott, és ez olyan volt, mintha egy lótuszvirágot fogott volna lótusztenyerében. Ahogy mozdult, haja szabadon szállt, a ruháját összefogó öv pedig meglazult, mintha a ravasz szél próbálta volna levetkőztetni. Mégsem törődött azzal, hogy elrendezze haját vagy megigazítsa ruháját. Ahogyan Āgnīdhra a leány meztelen szépségét próbálta megpillantani, a leány mozdulatai nagyon felizgatták a szemét.