HU/SB 5.20.5
5. VERS
- pratnasya viṣṇo rūpaṁ yat
- satyasyartasya brahmaṇaḥ
- amṛtasya ca mṛtyoś ca
- sūryam ātmānam īmahīti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pratnasya—a legősibb személynek; viṣṇoḥ—az Úr Viṣṇu; rūpam—a forma; yat—amely; satyasya—az Abszolút Igazságé; ṛtasya—a dharmának; brahmaṇaḥ—a Legfelsőbb Brahmannak; amṛtasya—az áldásos eredménynek; ca—és; mṛtyoḥ—a halálnak (a rossz eredménynek); ca—és; sūryam—Sūrya félisten; ātmānam—a Felsőlélek, vagy minden lélek eredete; īmahi—menedéket keresünk Nálad; iti—így.
FORDÍTÁS
[Plakṣadvīpa lakói a következő mantrával imádják a Legfelsőbb Urat:] Hadd találjunk oltalomra a napistennél, aki az Úr Viṣṇu, a mindenhová kiterjedő Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legősibb személy visszatükröződése! Viṣṇu az egyetlen imádandó Úr, a Védák, a vallás és minden kedvező és kedvezőtlen eredmény eredete.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt a Bhagavad-gītā megerősíti, még a halálnak is az Úr Viṣṇu a Legfelsőbb Ura (mṛtyuḥ sarva-haraś cāham). Kétféle cselekedet van — kedvező és kedvezőtlen —, és mindkettőt az Úr Viṣṇu irányítja. Azt mondják, hogy a kedvezőtlen cselekedetek az Úr Viṣṇu háta mögött vannak, míg a kedvező cselekedetek előtte állnak. A kedvező és a kedvezőtlen mindenütt létezik az egész világon, és az Úr Viṣṇu az irányítója mindkettőnek.
Ezzel a verssel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya a következőket mondja:
- sūrya-somāgni-vārīśa-
- vidhātṛṣu yathā-kramam
- plakṣādi-dvīpa-saṁsthāsu
- sthitaṁ harim upāsate
A teremtésben szerte mindenhol rengeteg szántóföld, mező, hegy és óceán van, és mindenütt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják különféle nevei alatt.
Śrīla Vīrarāghava Ācārya a Śrīmad-Bhāgavatamnak ezt a versét a következőképpen magyarázza: A legidősebb személy kétségtelenül a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka, aki ezért fölötte áll minden anyagi átalakulásnak. Ő minden kedvező cselekedet élvezője, valamint a feltételekhez kötött élet és a felszabadulás oka. Sūrya félisten, aki nagyon hatalmas jīvának, azaz élőlénynek számít, egyik testrészének a képviselője. Mi természetszerűleg alárendeltjei vagyunk a hatalmas élőlényeknek, ezért a különféle félisteneket mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagy hatalmú képviselőinek szerepét betöltő élőlényeket imádhatjuk. Noha ez a mantra a napisten imádatát javasolja, a napistent nem az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, hanem az Ő hatalmas képviselőjeként imádják.
A Kaṭha Upaniṣad (1.3.1) kijelenti:
- ṛtaṁ pibantau sukṛtasya loke
- guhāṁ praviṣṭau parame parārdhe
- chāyātapau brahmavido vadanti
- pañcāgnayo ye ca tri-ṇāciketāḥ
„Ó, Nāciketā! Az Úr Viṣṇu kiterjedései, a parányi élőlény és a Felsőlélek egyaránt e test szívének barlangjában lakoznak. Az élőlény, aki ebbe az üregbe került, és aki a legfőbb életlevegőn nyugszik, cselekedeteinek eredményeit élvezi, a Felsőlélek pedig, aki szemtanúként van jelen, lehetővé teszi számára azok élvezetét. Azok, akik jól ismerik a Brahmant, és azok a családosok, akik szigorúan követik a védikus szabályokat, azt mondják, hogy a kettő között a különbség olyan, mint az árnyék és a nap közötti különbség.”
A Śvetāśvatara Upaniṣad (6.16) így ír:
- sa viśvakṛd viśvavidātmayoniḥ
- jñaḥ kālākāro guṇī sarvavid yaḥ
- pradhāna-kṣetrajña-patir guṇeśaḥ
- saṁsāra-mokṣa-sthiti-bandha-hetuḥ
„A Legfelsőbb Úr, e kozmikus megnyilvánulás teremtője ismeri teremtésének minden parányi részletét. Noha Ő a teremtés oka, az Ő megjelenésének nincs oka. Teljesen tudatos mindenről. Ő a Felsőlélek, minden transzcendentális tulajdonság mestere, Ő a kozmikus megnyilvánulás Ura, és Ő irányítja az élőlény anyagi létbeli feltételekhez kötöttségét vagy a kötelékek alóli felszabadulását.”
A Taittirīya Upaniṣadban (2.8) szintén ez áll:
- bhīṣāsmād vātaḥ pavate
- bhīṣodeti sūryaḥ
- bhīṣāsmād agniś cendraś ca
- mṛtyur dhāvati pañcamaḥ
„A Legfelsőbb Brahmantól rettegve fúj a szél, Tőle rettegve kel fel és nyugszik le rendszeresen a Nap, és Tőle rettegve lángol a tűz. Csakis Tőle való félelmében végzi kötelességét a halál és Indra, a mennyek királya.”
Ebből a fejezetből megtudjuk, hogy Plakṣadvīpával kezdődően az öt sziget lakói a napistent, a holdistent, a tűzistent, a levegő istenét és az Úr Brahmāt, az öt félistent imádják. Ezzel azonban valójában az Úr Viṣṇut, minden élőlény Felsőlelkét imádják, ahogyan azt ebben a versben a pratnasya viṣṇo rūpam szavak jelzik. Viṣṇu brahma, amṛta, és mṛtyu: Ő a Legfelsőbb Brahman, és Ő mindennek az eredete, kedvezőnek és kedvezőtlennek egyaránt. Jelen van mindenki szívében, beleértve valamennyi félistent is. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 7.20) mondja: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya devatāḥ. Akiknek az elméjét anyagi vágyak torzítják el, azok a félisteneknek hódolnak meg. Azoknak, akiket szinte teljesen elvakítanak a kéjes vágyak, az írások azt javasolják, hogy anyagi vágyaik teljesülése érdekében imádják a félisteneket, valójában azonban ezeket a vágyakat nem az anyagi félistenek teljesítik. Mindazt, amit a félistenek tesznek, az Úr Viṣṇu hagyja jóvá. A túlságosan kéjes emberek különféle félisteneket imádnak az Úr Viṣṇu, minden élőlény Felsőlelke helyett, de végső soron az Úr Viṣṇut imádják, mert Ő minden félisten Felsőlelke.