HU/SB 5.21.13
13. VERS
- yasyaikaṁ cakraṁ dvādaśāraṁ ṣaṇ-nemi tri-ṇābhi saṁvatsarātmakaṁ samāmananti tasyākṣo meror mūrdhani kṛto mānasottare kṛtetara-bhāgo yatra protaṁ ravi-ratha-cakraṁ taila-yantra-cakravad bhraman mānasottara-girau paribhramati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—aminek; ekam—egy; cakram—kerék; dvādaśa—tizenkettő; aram—küllők; ṣaṭ—hat; nemi—a peremszegély részei; tri-ṇābhi—a kerékagy három része; saṁvatsara-ātmakam—aminek a természete egy saṁvatsara; samāmananti—részletesen leírják; tasya—a napisten szekere; akṣaḥ—a tengely; meroḥ—a Sumeru-hegynek; mūrdhani—a tetején; kṛtaḥ—rögzített; mānasottare—a Mānasottara-hegyen; kṛta—rögzített; itara-bhāgaḥ—a másik vége; yatra—ahol; protam—rögzítve; ravi-ratha-cakram—a napisten szekerének kereke; taila-yantra-cakra-vat—mint egy olajütő kereke; bhramat—mozog; mānasottara-girau—a Mānasottara-hegyen; paribhramati—forog.
FORDÍTÁS
A napisten szekerének egyetlen kereke van, amit Saṁvatsarának neveznek. A tizenkét hónapot tekintik a tizenkét küllőjének, a hat évszak a kerékperem részeinek felel meg, a három cāturmāsya időszak pedig a három részből álló kerékagy. A tengely egyik vége a Sumeru-hegy csúcsán, a másik vége pedig a Mānasottara-hegyen nyugszik. A külső végéhez rögzített kerék megállás nélkül forog a Mānasottara-hegyen, akár az olajütő kereke.