HU/SB 5.26.23
23. VERS
- ye tv iha vai vṛṣalī-patayo naṣṭa-śaucācāra-niyamās tyakta-lajjāḥ paśu-caryāṁ caranti te cāpi pretya pūya-viṇ-mūtra-śleṣma-malā-pūrṇārṇave nipatanti tad evātibībhatsitam aśnanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—akik; tu—de; iha—ebben az életben; vai—valójában; vṛṣalī-patayaḥ—a śūdrák férjei; naṣṭa—elveszett; śauca-ācāra-niyamāḥ—akiknek a tisztasága, jó viselkedése és szabályokat követő élete; tyakta-lajjāḥ—szégyen nélkül; paśu-caryām—állatok viselkedése; caranti—végrehajtják; te—ők; ca—szintén; api—valójában; pretya—meghalni; pūya—genny; viṭ—ürülék; mūtra—vizelet; śleṣma—nyálka; malā—nyál; pūrṇa—teli; arṇave—egy óceánba; nipatanti—esnek; tat—az; eva—csak; atibībhatsitam—rendkívül undorító; aśnanti—esznek.
FORDÍTÁS
Az alacsony származású śūdra nők szégyentelen férjei pontosan úgy élnek, mint az állatok, ezért nem ismerik a jó modort, tisztátalanok, és életük során semmilyen szabályt nem követnek. Az ilyen emberek haláluk után a Pūyoda nevű pokolba kerülnek, ahol egy gennyel, ürülékkel, vizelettel, nyálkával, nyállal és hasonló dolgokkal teli óceánba vetik őket. Azok a śūdrák, akik nem tudtak feljebb emelkedni, ebbe az óceánba esnek, és arra kényszerülnek, hogy ezeket az undorító dolgokat egyék.
MAGYARÁZAT
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így énekelt:
- karma-kāṇḍa, jñāna-kāṇḍa,
- kevala viṣera bāṇḍa,
- amṛta baliyā yebā khāya
- nānā yoni sadā phire,
- kadarya bhakṣaṇa kare,
- tāra janma adaḥ-pate yāya
Azt mondja, hogy azok, akik a karma-kāṇḍa és a jñāna-kāṇḍa (a gyümölcsöző cselekedetek és a spekulatív gondolkodás) útját követik, nem használják ki az emberi élet nyújtotta lehetőséget, s így a születés és halál körforgásába kerülnek. Ily módon bármikor előfordulhat, hogy Pūyoda Narakába, a Pūyoda nevű pokolba jutnak, ahol arra kényszerülnek, hogy ürüléket, vizeletet, gennyet, nyálkát, nyálat és egyéb förtelmes dolgokat egyenek. Nagyon fontos, hogy ez a vers különösképpen a śūdrákról szól. Ha valaki śūdraként születik meg, akkor újra és újra vissza kell térnie Pūyoda óceánjába, hogy förtelmes dolgokat egyen. Tehát még egy született śūdrának is brāhmaṇává kell válnia — ez az emberi élet értelme. Mindenkinek tökéletesítenie kell magát. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 4.13) azt mondja: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam guṇa-karma-vibhāgaśaḥ. „Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint.” Még ha valaki a tulajdonságai szerint śūdra, akkor is javítania kell helyzetén, és brāhmaṇává kell válnia. Senkit sem szabad megakadályoznunk abban — legyen bármilyen helyzetben —, hogy a brāhmaṇák vagy a vaiṣṇavák szintjére kerüljön. Igazság szerint az embernek a vaiṣṇava szintre kell emelkednie, s ekkor automatikusan brāhmaṇává válik. Ez csak akkor történhet meg, ha elterjesztjük a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat, mert mi mindenkit a vaiṣṇavák szintjére próbálunk emelni. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 18.66) azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. „Adj fel minden más kötelességet, és hódolj meg egyedül Énnekem!” Az embernek fel kell hagynia a śūdrák, kṣatriyák vagy vaiśyák kötelességeinek végzésével, és a vaiṣṇavák kötelességeinek kell eleget tennie, ami magában foglalja a brāhmaṇák tevékenységét is. Kṛṣṇa ezt a Bhagavad-gītāban magyarázza meg (BG 9.32):
- māṁ hi pārtha vyapāśritya
- ye ’pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
- striyo vaiśyās tathā śūdrās
- te ’pi yānti parāṁ gatim
„Ó, Pṛthā fia! Aki Nálam keres menedéket, az még ha alacsony sorban született is — nő, vaiśya [kereskedő] vagy śūdra [munkás] —, elérheti a legfelsőbb célt.” Az emberi élet különösen arra szolgál, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ezt a lehetőséget mindenkinek meg kell kapnia, függetlenül attól, hogy śūdra, vaiśya, nő vagy kṣatriya. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom célja. Ha azonban valaki elégedett azzal, hogy śūdra marad, akkor úgy kell szenvednie, ahogyan ez a vers leírja: tad evātibībhatsitam aśnanti.