HU/SB 5.26.37
37. VERS
- evaṁ-vidhā narakā yamālaye santi śataśaḥ sahasraśas teṣu sarveṣu ca sarva evādharma-vartino ye kecid ihoditā anuditāś cāvani-pate paryāyeṇa viśanti tathaiva dharmānuvartina itaratra iha tu punar-bhave ta ubhaya-śeṣābhyāṁ niviśanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam-vidhāḥ—az effélének; narakāḥ—a sok pokol; yama-ālaye—Yamarāja birodalmában; santi—vannak; śataśaḥ—százak; sahasraśaḥ—ezrek; teṣu—ezeken a pokoli bolygókon; sarveṣu—mind; ca—szintén; sarve—mind; eva—valóban; adharma-vartinaḥ—azok, akik nem követik a védikus elveket vagy szabályokat; ye kecit—bárki; iha—itt; uditāḥ—említett; anuditāḥ—nem említett; ca—és; avani-pate—ó, király; paryāyeṇa—a különféle bűnös tettek súlyossága szerint; viśanti—kerülnek; tathā eva—hasonlóan; dharma-anuvartinaḥ—akik jámborak, és a szabályok vagy a védikus utasítások szerint cselekszenek; itaratra—máshol; iha—ezen a bolygón; tu—de; punaḥ-bhave—másik életbe; te—mindegyikük; ubhaya-śeṣābhyām—jámborságuk vagy bűneik következményeinek maradékával; niviśanti—kerülnek.
FORDÍTÁS
Kedves Parīkṣit királyom! Yamarāja birodalmában ezer és ezer pokolbolygó van. Azoknak a bűnös embereknek, akiket felsoroltam — és azoknak is, akikről nem beszéltem —, bűneik súlyosságának megfelelően kell e bolygókra menniük. Akik azonban jámborak, azokra más bolygórendszerek, a félistenek bolygói várnak. De legyenek akár jámborak, akár bűnösek, újra a Földre kerülnek, miután jámbor vagy bűnös tetteik gyümölcseit learatták.
MAGYARÁZAT
Ez a vers ugyanazt mondja el, mint amit az Úr Kṛṣṇa hangoztat a Bhagavad-gītāban átadott tanításai elején. Tathā dehāntara-prāptiḥ: ebben az anyagi világban az ember egyik testből a másikba, egyik bolygórendszerből a másikba kerül. Ūrdhvaṁ gacchanti satva-sthā: akik a jóság kötőerejében élnek, azok a mennyei bolygókra emelkednek. Adho gacchanti tāmasāḥ: akik pedig túlságosan a tudatlanságba merülnek, azok a pokoli bolygórendszerekbe kerülnek. Ám mindegyikük ki van téve az ismétlődő születésnek és halálnak. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy még a nagyon jámbor emberek is visszatérnek a Földre, miután a felsőbb bolygórendszerekben élvezetük véget ér (kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti). Az tehát, hogy egyik bolygóról a másikra kerülünk, nem oldja meg az élet problémáit. Ezek csupán akkor oldódhatnak meg, amikor nem kell többé anyagi testet elfogadnunk, s ez akkor válik lehetővé, amikor az ember Kṛṣṇa-tudatos lesz. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 4.9) így szól:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ez az élet tökéletessége és a valódi megoldás az élet problémáira. Ne vágyjunk arra, hogy a felsőbb, mennyei bolygórendszerekbe kerüljünk, s ne cselekedjünk úgy se, hogy a pokolbolygókra kelljen mennünk. Az anyagi világot akkor használjuk ki tökéletesen, ha visszanyerjük lelki azonosságunkat, és hazatérünk Istenhez. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megmondja, mi az az egyszerű folyamat, amivel ezt elérhetjük. Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. Ne legyünk se jámborak, se bűnösek, hanem legyünk bhakták, és hódoljunk meg Kṛṣṇa lótuszlábainál. Ez a meghódoláshoz vezető út szintén nagyon könnyű; még egy gyermek is képes követni. Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru. Gondoljunk mindig Kṛṣṇára a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésével, legyünk Kṛṣṇa bhaktái, imádjuk Őt, és ajánljuk hódolatunkat Neki. Életünk során így mindent az Úr Kṛṣṇa szolgálatában kell tennünk.