HU/SB 5.26.36
36. VERS
- yas tv iha vā āḍhyābhimatir ahaṅkṛtis tiryak-prekṣaṇaḥ sarvato ’bhiviśaṅkī artha-vyaya-nāśa-cintayā pariśuṣyamāṇa-hṛdaya-vadano nirvṛtim anavagato graha ivārtham abhirakṣati sa cāpi pretya tad-utpādanotkarṣaṇa-saṁrakṣaṇa-śamala-grahaḥ sūcīmukhe narake nipatati yatra ha vitta-grahaṁ pāpa-puruṣaṁ dharmarāja-puruṣā vāyakā iva sarvato ’ṅgeṣu sūtraiḥ parivayanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki, aki; tu—de; iha—ebben a világban; vā—vagy; āḍhya-abhimatiḥ—büszke a vagyonára; ahaṅkṛtiḥ—egoista; tiryak-prekṣaṇaḥ—akinek látása eltorzult; sarvataḥ abhiviśaṅkī—mindig attól fél, hogy mások, akár feljebbvalói is, becsapják; artha-vyaya-nāśa-cintayā—a költség vagy veszteség gondolatától; pariśuṣyamāṇa—kiszáradt; hṛdaya-vadanaḥ—szíve és arca; nirvṛtim—boldogság; anavagataḥ—nem éri el; grahaḥ—egy szellem; iva—mint; artham—vagyon; abhirakṣati—megvédi; saḥ—ő; ca—szintén; api—valójában; pretya—halála után; tat—e gazdagságnak; utpādana—a keresetnek; utkarṣaṇa—növekedése; saṁrakṣaṇa—megvédi; śamala-grahaḥ—bűnös tetteket elkövetve; sūcīmukhe—Sūcīmukhának nevezett; narake—a pokolba; nipatati—zuhan; yatra—ahol; ha—valójában; vitta-graham—mint egy szellem, aki pénzt rabol; pāpa-puruṣam—nagyon bűnös ember; dharmarāja-puruṣāḥ—Yamarāja parancsnokai; vāyakāḥ iva—mint az ügyes takácsok; sarvataḥ—mindenütt; aṅgeṣu—a testrészein; sūtraiḥ—fonalakkal; parivayanti—varrják.
FORDÍTÁS
Aki ebben a világban vagy ebben az életében nagyon büszke a vagyonára, az mindig azt gondolja: „Milyen gazdag vagyok! Ki érhetne a nyomomba?” Látása eltorzult, és mindig retteg, hogy valaki elveszi tőle vagyonát. Még feljebbvalóira is gyanakszik. Arca és szíve elhervad a gondolattól, hogy elveszti kincseit, és ezért mindig nyomorult ördögnek látszik. Nincs rá esélye, hogy elérje a valódi boldogságot, és nem tudja, mit jelent az, ha valakinek nincsenek aggodalmai. Azok miatt a bűnös tettek miatt, melyeket azért követ el, hogy pénzt keressen, hogy gyarapítsa és megvédelmezze a vagyonát, a Sūcīmukha nevű pokolba kerül, ahol Yamarāja segédei azzal büntetik, hogy egész testét fonalakkal szövik át meg át, ahogyan a takácsok, amikor kelmét szőnek.
MAGYARÁZAT
Ha valaki a szükségesnél több vagyonnal rendelkezik, általában nagyon büszke lesz. Ez jellemző a modern civilizáció embereire is. A védikus kultúra szerint a brāhmaṇáknak nincs semmi tulajdonuk, míg a kṣatriyáknak lehetnek kincseik, de csak azért, hogy áldozatokat és más, a védikus utasítások előírta nemes tetteket hajthassanak végre. Egy vaiśya szintén becsületesen kereshet pénzt a földműveléssel, a tehéntartással és a kereskedelemmel. Ha azonban egy śūdra tesz szert pénzre, az csak fölösleges dolgokra költi, minden megkülönböztetés nélkül, vagy csupán céltalanul felhalmozza. Korunkban nincsenek képzett brāhmaṇák, kṣatriyák vagy vaiśyák, így aztán szinte mindenki śūdra (kalau śūdra-sambhavaḥ). A śūdra mentalitás nagyon sok bajt okoz a modern civilizációban. Egy śūdra nem tudja, hogyan használja a pénzét az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. A pénzt lakṣmīnak is nevezik, és Lakṣmī mindig Nārāyaṇát szolgálja. Ha van pénz, az Úr Nārāyaṇa szolgálatára kell költeni. Mindenkinek arra kell fordítania a pénzét, hogy terjessze a Kṛṣṇa-tudat e nagyszerű, transzcendentális mozgalmát. Ha valaki nem erre költi a pénzét, hanem a szükségesnél többet halmoz fel, az kétségtelenül büszke lesz arra a pénzre, amihez törvénytelen úton jutott. A pénz valójában Kṛṣṇáé, aki azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 5.29): bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram: „Én vagyok az áldozatok és lemondások valódi élvezője, és minden bolygó tulajdonosa.” Minden a Kṛṣṇáé tehát. Akinek a szükségesnél több pénze van, az költse ezt a pénzt Kṛṣṇára. Ha nem ezt teszi, akkor büszke lesz arra, ami nem is az övé, ezért következő életében a versben említett módon fogja elnyerni büntetését.