HU/SB 5.3.13
13. VERS
- kiñcāyaṁ rājarṣir apatya-kāmaḥ prajāṁ bhavādṛśīm āśāsāna īśvaram āśiṣāṁ svargāpavargayor api bhavantam upadhāvati prajāyām artha-pratyayo dhanadam ivādhanaḥ phalīkaraṇam.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kiñca—továbbá; ayam—ez; rāja-ṛṣiḥ—jámbor király (Nābhi); apatya-kāmaḥ—utódot akart; prajām—egy fiút; bhavādṛśīm—éppen olyat, mint Te vagy; āśāsānaḥ—reménykedett benne; īśvaram—a legfelsőbb irányító; āśiṣām—áldásoknak; svarga-apavargayoḥ—a mennyei bolygók és a felszabadulás; api—bár; bhavantam—Te; upadhāvati—imád; prajāyām—gyermekek; artha-pratyayaḥ—az élet végső céljának tekintve; dhana-dam—annak, aki hatalmas vagyont képes adományozni; iva—mint; adhanaḥ—egy szegény ember; phalīkaraṇam—egy parányi pelyva.
FORDÍTÁS
Kedves Urunk! Íme, itt áll Előtted a kiváló Nābhi király, aki élete végső céljául azt tűzte ki, hogy olyan fia lehessen, mint Te. Ó, Urunk! Helyzete olyan, mint azé az emberé, aki egy dúsgazdag embertől egy pár szem gabonát koldul. Nābhi Mahārāja olyannyira vágyik egy fiúgyermekre, hogy ezért imád Téged, noha Te a legjobb helyzetbe emelhetnéd őt: eljuttathatnád a mennyei bolygókra, vagy felszabadulással jutalmazhatnád, s így visszatérhetne Istenhez.
MAGYARÁZAT
A papok egy kicsit szégyellték magukat amiatt, hogy Nābhi király csak azért mutatta be hatalmas áldozatát, hogy az Úrtól azt az áldást kérje, hogy fia szülessék. Az Úr felemelhette volna őt a mennyei vagy a Vaikuṇṭha bolygókra is. Śrī Caitanya Mahāprabhu megtanította nekünk, hogyan forduljunk a Legfelsőbb Úrhoz és kérjük Tőle a legnagyobb áldást. Így szólt: na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye. Nem akart semmi anyagi áldást kérni a Legfelsőbb Úrtól. Az anyagi gazdagság nagy vagyont, jó családot, jó feleséget, sok követőt jelent, egy okos bhakta azonban nem kér a Legfelsőbb Úrtól semmit sem, ami anyagi. Csak így imádkozik: mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi. Szüntelenül az Úr szerető szolgálatát akarja végezni. Nem kíván a mennyei bolygókra emelkedni, és a muktira, az anyagi kötelékek alóli felszabadulásra sem vágyik. Ha ezt akarná, akkor Śrī Caitanya Mahāprabhu nem mondta volna, hogy mama janmani janmani. Egy bhaktának mindegy, hogy megszületik-e újra vagy sem, csak bhakta maradjon. Az örök szabadság valójában azt jelenti, hogy az ember hazatér, vissza Istenhez. Egy bhakta nem törődik semmi anyagival. Noha Nābhi Mahārāja egy olyan fiút akart, mint Viṣṇu, Istenhez hasonlatos fiúra vágyni szintén az érzékkielégítés egyik formája. Egy tiszta bhakta csak az Úr szolgálatát akarja végezni.