HU/SB 5.3.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

ko vā iha te ’parājito ’parājitayā māyayānavasita-padavyānāvṛta-matir viṣaya-viṣa-rayānāvṛta-prakṛtir anupāsita-mahac-caraṇaḥ.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kaḥ vā—ki az; iha—ebben az anyagi világban; te—Neked; aparājitaḥ—nem győzte le; aparājitayā—a legyőzhetetlen által; māyayā—illuzórikus energia; anavasita-padavya—akinek útjai kifürkészhetetlenek; anāvṛta-matiḥ—akinek értelmét nem zavarja meg semmi; viṣaya-viṣa—az anyagi élvezetnek, ami olyan, akár a méreg; raya—a folyamat által; anāvṛta—nincs befedve; prakṛtiḥ—akinek a természete; anupāsita—imádat nélkül; mahat-caraṇaḥ—a nagy bhakták lótuszlába.


FORDÍTÁS

Kedves Urunk! Ha valaki nem imádja a nagy bhakták lótuszlábát, az illuzórikus energia legyőzi, s megzavarja az értelmét. Kit nem ragadtak el még az anyagi élvezet hullámai, amelyek olyanok, mint a méreg? Illuzórikus energiád legyőzhetetlen. Az anyagi energia útja kifürkészhetetlen, és senki sem tudja, hogyan működik.


MAGYARÁZAT

Nābhi Mahārāja azért mutatott be nagy áldozatokat, hogy fia születhessen. Azonban még ha fia olyan is lesz, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az ilyen anyagi vágy    —    legyen az akár nagy, akár jelentéktelen    —    māyā hatására születik. Egy bhakta semmire sem vágyik az érzékkielégítés reményében. Ha tehát odaadásról beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy mentes az anyagi vágyaktól (anyābhilāṣitā-śūnya). Mindenki māyā hatása alatt áll, és mindenkinek tengernyi anyagi vágya van. Ez alól Nābhi Mahārāja sem volt kivétel. Māyā hatásától akkor szabadulhat meg valaki, ha a nagy bhaktákat szolgálja (mahac-caraṇa-sevā). Egy nagy bhakta lótuszlábának imádata nélkül senki sem menekülhet māyā befolyása elől. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért azt mondja: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Ki szabadult meg valaha is māyā karmai közül anélkül, hogy egy vaiṣṇava lótuszlábát szolgálta volna?” Māyā és māyā hatása egyaránt aparājita. A Bhagavad-gītā (BG 7.14) megerősíti:

daivī hy eṣā guṇamayī
mama māyā duratyayā

„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni.”

Egyedül a bhakta képes felülkerekedni māyā hatalmas befolyásán. Nābhi Mahārāja nem követett el hibát azzal, hogy egy fiat akart. Egy olyan fiat akart, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ennél jobb fia nem is lehetett volna. Az Úr bhaktájának társaságában az ember többé nem vágyik anyagi gazdagságra. Ezt a Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.54) is megerősíti:

‘‘sādhu-saṅga”, ‘‘sādhu-saṅga” sarva-śāstre kaya
lava-mātra sādhu-saṅge sarva-siddhi haya
mahat-kṛpā vinā kona karme ‘bhakti’ naya
kṛṣṇa-bhakti dūre rahu, saṁsāra nahe kṣaya
(Madhya 22.51)

Ha valaki komolyan meg akar szabadulni māyā hatásától, és komoly elhatározása, hogy hazatér, vissza Istenhez, akkor egy sādhu (bhakta) társaságát kell keresnie. Ez minden szentírás véleménye. Ha akár egy pillanatig is együtt vagyunk egy bhaktával, kiszabadulhatunk māyā karmai közül. Egy tiszta bhakta kegye nélkül semmilyen módon sem szabadulhatunk fel. Az ő társaságára kétségtelenül szükség van ahhoz, hogy az Úr szerető szolgálatát végezhessük. Senki sem szabadulhat meg māyā bilincseitől a sādhu-saṅga, a nagy bhakták áldása nélkül. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 7.5.32) Prahlāda Mahārāja így szól:

naiṣāṁ matis tāvad urukramāṅghriṁ
spṛśaty anarthāpagamo yad arthaḥ
mahīyasāṁ pāda-rajo-’bhiṣekaṁ
niṣkiñcanānāṁ na vṛṇīta yāvat

Senkiből sem lehet az Úr tiszta bhaktája, ha nem szórja egy nagy bhakta lábának porát a fejére (pāda-rajo-’bhiṣekaṁ). Egy tiszta bhakta niṣkiñcana, azaz nincs anyagi vágya, hogy az anyagi világot élvezze. Nála kell menedéket keresnünk ahhoz, hogy szert tegyünk tulajdonságaira. A tiszta bhaktát sohasem kötik meg māyā bilincsei és māyā hatása.