HU/SB 5.5.17
17. VERS
- kas taṁ svayaṁ tad-abhijño vipaścid
- avidyāyām antare vartamānam
- dṛṣṭvā punas taṁ saghṛṇaḥ kubuddhiṁ
- prayojayed utpathagaṁ yathāndham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—ki az; tam—őt; svayam—személyesen; tat-abhijñaḥ—ismerni a lelki tudományt; vipaścit—művelt tudós; avidyāyām antare—tudatlanságban; vartamānam—létezik; dṛṣṭvā—látni; punaḥ—újra; tam—őt; sa-ghṛṇaḥ—nagyon kegyes; ku-buddhim—aki a saṁsāra útjának rabja; prayojayet—lefoglalná; utpatha-gam—aki a rossz úton halad; yathā—mint; andham—egy vakot.
FORDÍTÁS
Hogyan biztathatná egy valóban bölcs, kegyes és a lelki élet magas szintjén álló ember gyümölcsöző tettekre azt, aki tudatlan, s ragaszkodik a saṁsāra útjához, hogy így még jobban az anyagi léthez kötözze? Ha egy vak ember a rossz úton jár, hogyan engedhetné egy jó érzésű ember, hogy tovább haladva veszélybe sodródjon? Hogyan hagyhatná, hogy folytassa útját? Egyetlen bölcs vagy kegyes ember sem tenne így.