HU/SB 5.5.2
2. VERS
- mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes
- tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam
- mahāntas te sama-cittāḥ praśāntā
- vimanyavaḥ suhṛdaḥ sādhavo ye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mahat-sevām—a mahātmāknak nevezett, fejlett lelki szinten álló személyek szolgálata; dvāram—az út; āhuḥ—azt mondják; vimukteḥ—felszabadulásnak; tamaḥ-dvāram—a sötét pokoli élet börtönébe vezető út; yoṣitām—a nők; saṅgi—társaságának; saṅgam—társulás; mahāntaḥ—fejlett lelki megértéssel rendelkező; te—ők; sama-cittāḥ—akik mindenkit lelki azonosságának megfelelően látnak; praśāntāḥ—nagyon békések, és a Brahmanban vagy Bhagavānban vannak; vimanyavaḥ—düh nélkül (a Kṛṣṇa-tudatot az ellenségesen viselkedőknek is anélkül kell adnunk, hogy dühösek lennénk rájuk); suhṛdaḥ—mindenki jóakarói; sādhavaḥ—igaz bhakták, akik nem követnek el elítélendő tetteket; ye—ők, akik.
FORDÍTÁS
Az anyag börtönéből kivezető útra egyedül a fejlett lelki szinten álló személyiségeknek végzett szolgálattal juthatunk el, akik imperszonalisták és bhakták. Akár az Úr létébe akar olvadni valaki, akár az Istenség Személyisége társaságára vágyik, a mahātmākat kell szolgálnia. Akik nem törődnek ezekkel a tettekkel, és olyan emberekkel tartanak kapcsolatot, akik a nők és a nemi élet rabjai, azok számára nyitva áll az út a pokol felé. A mahātmāk mindenkit egyformának tekintenek, s nem látnak különbséget egyik és másik élőlény között. Nagyon békések, és teljesen átadják magukat az odaadó szolgálatnak. Mentesek a dühtől, mindenki boldogulása érdekében cselekszenek, és sohasem viselkednek elítélendően. Az ilyen embereket mahātmāknak nevezik.
MAGYARÁZAT
Az emberi test olyan, mint egy útkereszteződés. Az ember vagy a felszabadulás útját, vagy a pokolba vezető utat választja. Hogy hogyan teheti ezt, azt ez a vers mondja el. Aki a felszabadulás útját járja, az a mahātmāk társaságát keresi, aki pedig a rabság útját választja, az az érzékkielégítéshez és a nőkhöz ragaszkodó emberekkel tart kapcsolatot. Kétféle mahātmā van: az imperszonalista és a bhakta. Noha végső céljuk különbözik, a felszabadulás folyamata szinte ugyanaz. Mindketten örök boldogságra vágynak, ám az egyik ezt a személytelen Brahmanban keresi, míg a másik az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságában akarja megtalálni. Ahogy azt az első vers leírta: brahma-saukhyam. Brahman azt jelenti, hogy lelki vagy örök — az imperszonalista és a bhakta egyaránt örökké tartó, gyönyörteli életet keres. Az írások azt tanácsolják, hogy bármelyik úton, de váljon az ember tökéletessé. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.87) ezt a következő szavakkal fogalmazza meg:
- asat-saṅga-tyāga, —— ei vaiṣṇava-ācāra
- ‘strī-saṅgī’ —— eka asādhu, ‘kṛṣṇābhakta’ āra
Ahhoz, hogy távoltartsuk magunkat az anyagi természet kötőerőitől, el kell kerülnünk a materialista ember — az asat — társaságát. Kétféle materialista van: az egyik a nőkhöz és az érzékkielégítéshez ragaszkodik, a másik pedig egyszerűen csak abhakta. A pozitív oldalon a mahātmākkal való társulás áll, a negatív oldalon pedig az abhakták és nőcsábászok elkerülése.