HU/SB 5.5.35
35. VERS
- iti nānā-yoga-caryācaraṇo bhagavān kaivalya-patir ṛṣabho ’virata-parama-mahānandānubhava ātmani sarveṣāṁ bhūtānām ātma-bhūte bhagavati vāsudeva ātmano ’vyavadhānānanta-rodara-bhāvena siddha-samastārtha-paripūrṇo yogaiśvaryāṇi vaihāyasa-mano-javāntardhāna-parakāya-praveśa-dūra-grahaṇādīni yadṛcchayopagatāni nāñjasā nṛpa hṛdayenābhyanandat.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; nānā—különféle; yoga—a misztikus yogának; caryā—a végzése; ācaraṇaḥ—gyakorolva; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; kaivalya-patiḥ—a kaivalya, az egység Ura, a sāyujya-mukti adományozója; ṛṣabhaḥ—az Úr Ṛṣabha; avirata—szüntelenül; parama—legfelsőbb; mahā—nagy; ānanda-anubhavaḥ—transzcendentális boldogságot érzett; ātmani—a Legfelsőbb Lélekben; sarveṣām—minden; bhūtānām—élőlények; ātma-bhūte—a szívben lakik; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vāsudeve—Kṛṣṇa, Vasudeva fia; ātmanaḥ—Magának; avyavadhāna—azáltal, hogy alapvetően nincs különbség közöttük; ananta—korlátlan; rodara—mint a sírás, a nevetés és a remegés; bhāvena—a szeretet jeleivel; siddha—teljesen tökéletes; samasta—minden; artha—kívánatos fenséggel; paripūrṇaḥ—teljes; yoga-aiśvaryāṇi—a misztikus erők; vaihāyasa—az égen szállva; manaḥ-java—az elme sebességével haladva; antardhāna—az eltűnés képessége; parakāya-praveśa—a képesség arra, hogy valaki más testébe hatoljon; dūra-grahaṇa—képesség arra, hogy valaki nagyon távoli dolgokat észleljen; ādīni—és mások; yadṛcchayā—nehézség nélkül, automatikusan; upagatāni—elérte; na—nem; añjasā—közvetlenül; nṛpa—ó, Parīkṣit király; hṛdayena—a szívben; abhyanandat—elfogadta.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király! Az Úr Ṛṣabhadeva, az Úr Kṛṣṇa részleges kiterjedése csodálatos tetteket hajtott végre, csupán azért, hogy megmutassa a yogīknak a misztikus yoga útját. Ő Maga volt a felszabadulás Ura, és teljes transzcendentális gyönyörbe merült, ami minden pillanatban az ezerszeresére nőtt. Az Úr Ṛṣabhadeva eredeti forrása nem más, mint az Úr Kṛṣṇa, Vāsudeva, Vasudeva fia. Örök helyzetüket tekintve nincs különbség közöttük, ezért az Úr Ṛṣabhadeván megmutatkoztak a szeretet jelei, a sírás, a nevetés és a remegés. Mindig transzcendentális szeretet töltötte el s így automatikusan szert tett minden misztikus képességre: az elme sebességével tudott utazni a világűrben, bárhol meg tudott jelenni, illetve bárhonnan el tudott tűnni, képes volt behatolni mások testébe, és nagyon távoli dolgokat is meglátott. Noha rendelkezett e képességekkel, sohasem használta fel ezeket.
MAGYARÁZAT
A Caitanya-caritāmṛtában (Madhya 19.149) ez áll:
- kṛṣṇa-bhakta —— niṣkāma, ataeva ‘śānta’
- bhukti-mukti-siddhi-kāmī —— sakali ‘aśānta’
A śānta szó jelentése: teljesen békés. Ha az embernek nem teljesül minden vágya, nem lehet békés. Mindenki arra törekszik, hogy beteljesítse vágyait, legyenek azok akár anyagiak, akár lelkiek. Akik az anyagi világban élnek, azok aśānták (békétlenek), mert tengernyi vágyuk van. A tiszta bhaktának azonban nincsenek vágyai. Anyābhilāṣitā-śūnya: egy tiszta bhakta teljesen mentes minden anyagi vágytól. A karmīk ellenben teli vannak vágyakkal, mert ők az érzékkielégítést próbálják élvezni. Jelenlegi életük nem békés, és a következő sem lesz az. Soha nem voltak békések, most sem azok, és a jövőben sem vár rájuk béke. A jñānīk szintén örökké a felszabadulásra vágynak, és arra törekszenek, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel. A yogīk siddhiket (képességeket) akarnak — az aṇimā, laghimā, prāpti stb. hatalmát. Egy bhaktát azonban egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok, mert teljesen Kṛṣṇa kegyére bízza magát. Kṛṣṇa Yogeśvara, minden misztikus erő (siddhi) birtokosa, és ātmārāma, azaz teljesen elégedett Önmagában. Ez a vers beszél a yoga-siddhikről: az ember gép nélkül repülhet a világűrben, és elérheti az elme sebességét. Ez azt jelenti, hogy amint egy yogī arra vágyik, hogy eljusson valahová az univerzumban vagy akár az univerzumon túl, azonnal megteheti. Az elme sebességét lehetetlen felbecsülni, hiszen egyetlen másodperc alatt sok millió mérföldet meg tud tenni. A yogīk néha mások testébe hatolnak, és úgy cselekszenek, ahogy ők akarnak, amikor saját testük nem működik megfelelően. Amikor a test megöregszik, a tökéletes yogī keres egy fiatal, megfelelő testet. Régi testét elhagyva beléphet egy fiatal testbe, s úgy cselekedhet, ahogy neki tetszik. Mivel az Úr Ṛṣabhadeva az Úr Vāsudeva teljes kiterjedése volt, minden misztikus képességgel rendelkezett, ám elégedett volt Kṛṣṇa odaadó szolgálatával, amit az eksztázis jelei, a sírás, a nevetés és a remegés bizonyítottak.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének ötödik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Ṛṣabhadeva a fiait tanítja”.