HU/SB 5.6.1
1. VERS
- rājovāca
- na nūnaṁ bhagava ātmārāmāṇāṁ yoga-samīrita-jñānāvabharjita-karma-bījānām aiśvaryāṇi punaḥ kleśadāni bhavitum arhanti yadṛc-chayopagatāni.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājā uvāca—Parīkṣit király kérdezte; na—nem; nūnam—valójában; bhagavaḥ—ó, hatalmas Śukadeva Gosvāmī; ātmārāmāṇām—a tiszta bhaktáknak, akik csak odaadó szolgálatot végeznek; yoga-samīrita—a yoga gyakorlásával elért; jñāna—tudás által; avabharjita—elégette; karma-bījānām—azoknak, akiknek a gyümölcsöző tetteik magvai; aiśvaryāṇi—a misztikus képességek; punaḥ—újra; kleśadāni—a szenvedés forrásai; bhavitum—válni; arhanti—képesek; yadṛcchayā—automatikusan; upagatāni—elérték.
FORDÍTÁS
Parīkṣit király így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Drága Uram! Akiknek a szíve teljesen tiszta, azok a bhakti-yoga gyakorlásával tudásra tettek szert, és a gyümölcsöző tettekhez való ragaszkodásuk már teljesen porrá égett. Az ilyen emberekben automatikusan felébrednek a misztikus képességek is, és ezek nem okoznak gondot számukra. Miért tagadta hát meg őket Ṛṣabhadeva?
MAGYARÁZAT
Egy tiszta bhakta örökké az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatát végzi. Automatikusan megkapja mindazt, ami az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges, ez azonban úgy tűnhet, mintha a misztikus yoga hatalmának eredménye lenne. Vannak olyan yogīk, akik parányi hatalmukat, melyre a yoga útján tettek szert, azzal bizonyítják, hogy aranyat csinálnak. Az ostoba embereket ez a kevéske arany olyannyira elbűvöli, hogy egyre többen lesznek a yogī követői, és mindannyian készek egy parányi embert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként elfogadni. Az efféle yogī néha még Bhagavānnak is kikiáltja magát. Egy bhaktának azonban nincs szüksége arra, hogy bűvészmutatványokat mutasson be. A misztikus yoga gyakorlása nélkül is nagyobb gazdagságra tehet szert — mindenhol a világon. Az Úr Ṛṣabhadeva a körülményekre való tekintettel nem akarta kinyilvánítani misztikus yoga-hatalmát, ezért Parīkṣit Mahārāja megkérdezte, miért nem fogadta el őket, hiszen a bhaktákat ezek egyáltalán nem zavarják. Egy bhaktának az anyagi gazdagság sohasem okoz örömet vagy szenvedést. Ő egyedül azzal törődik, hogyan tegye elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha a Legfelsőbb Úr kegyéből rendkívüli gazdagságra tesz szert, akkor ezt a lehetőséget arra használja, hogy szolgálhassa az Urat. A gazdagság sohasem zavarja meg.