HU/SB 5.5.7
7. VERS
- yadā na paśyaty ayathā guṇehāṁ
- svārthe pramattaḥ sahasā vipaścit
- gata-smṛtir vindati tatra tāpān
- āsādya maithunyam agāram ajñaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; na—nem; paśyati—lát; ayathā—szükségtelen; guṇa-īhām—az érzékek kielégítésére törekedni; sva-arthe—önérdekből; pramattaḥ—őrült; sahasā—nagyon hamar; vipaścit—még az is, aki fejlett tudással rendelkezik; gata-smṛtiḥ—feledékeny; vindati—kap; tatra—ott; tāpān—anyagi gyötrelmek; āsādya—kapni; maithunyam—a szexuális kapcsolaton alapszik; agāram—otthon; ajñaḥ—ostoba lévén.
FORDÍTÁS
Hiába nagyon művelt és bölcs valaki, őrült, ha nem érti meg, hogy az érzékkielégítésre törekedve csupán az idejét vesztegeti. Valódi érdekéről megfeledkezve az anyagi világban akar boldog lenni, s minden gondolata az otthona körül forog, ami a nemi kapcsolaton alapszik, s ami oly sok anyagi szenvedést okoz neki. Ha így cselekszik, nem különb egy ostoba állatnál.
MAGYARÁZAT
Az odaadó élet legalacsonyabb szintjén az ember nem tiszta bhakta. Anyābhilāṣitā-śūnyam jñāna-karmādy-anāvṛtam: ahhoz, hogy valaki tiszta bhakta legyen, mentesnek kell lennie minden anyagi vágytól, és nem szabad, hogy a gyümölcsöző tettek és a spekulatív tudás rávessék árnyékukat. Alacsonyabb szinten az embert néha a filozófiai spekuláció érdekli, egy kevés odaadással keverve, ám még mindig vonzódik az érzékkielégítéshez, és az anyagi természet kötőerői beszennyezik. Māyā hatása olyan erős, hogy valójában még az is megfeledkezik arról, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, aki fejlett tudással rendelkezik. Így aztán megelégszik a családos élettel, amelynek középpontjában a nemi élvezet áll. Azzal, hogy átadja magát egy olyan életnek, amelyben minden a szexualitás körül forog, önként anyagi szenvedésnek teszi ki magát, s tudatlansága miatt így láncra verik az anyagi törvények.