HU/SB 5.6.9
9. VERS
- yasya kilānucaritam upākarṇya koṅka-veṅka-kuṭakānāṁ rājārhan-nāmopaśikṣya kalāv adharma utkṛṣyamāṇe bhavitavyena vimohitaḥ svadharma-patham akuto-bhayam apahāya kupatha-pākhaṇḍam asamañjasaṁ nija-manīṣayā mandaḥ sampravartayiṣyate.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasya—akinek (az Úr Ṛṣabhadevának); kila anucaritam—a varṇāśrama minden szabálya felett álló paramahaṁsa kedvtelései; upākarṇya—hallani; koṅka-veṅka-kuṭakānām—Koṅka, Veṅka és Kuṭaka; rājā—a király; arhat-nāma—akit Arhatnak hívtak (jelenleg Jainként ismerik); upaśikṣya—az Úr Ṛṣabhadeva paramahaṁsaként végzett cselekedeteit utánozva; kalau—ebben a Kali-korban; adharme utkṛṣyamāṇe—mivel erősödik a vallástalan élet; bhavitavyena—azáltal, ami később történt; vimohitaḥ—megzavarodott; sva-dharma-patham—a vallás útja; akutaḥ-bhayam—amely mentes minden félelmetes veszedelemtől; apahāya—feladva (a tisztaság, igazmondás, érzék- és elmeszabályozás, egyszerűség gyakorlását, a vallás elveit és a tudás gyakorlati alkalmazását); ku-patha-pākhaṇḍam—az ateizmus tévútja; asamañjasam—helytelen, a védikus írásokkal ellenkező; nija-manīṣayā—saját termékeny agyával; mandaḥ—legostobább; sampravartayiṣyate—be fogja vezetni.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt Parīkṣit Mahārājához: Kedves királyom! Koṅka, Veṅka és Kuṭaka királya, akit Arhatnak hívtak, hallott Ṛṣabhadeva cselekedeteiről, s az Ő elveit utánozva új vallási rendszert vezetett be. A Kali-yugát, a bűnös cselekedetek korát kihasználva a tévúton járó Arhat király feladta a védikus elveket, amelyek mentesek a kockázattól, és új vallásos rendszert talált ki, amely ellenkezik a Védákkal. Ez volt a jain-dharma kezdete. Ezt az ateista rendszert számos más álvallás követte.
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa jelen volt ezen a bolygón, egy Pauṇḍraka nevezetű ember négykarú Nārāyaṇának adta ki magát. Kijelentette, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és meg akart mérkőzni Kṛṣṇával. Az Úr Ṛṣabhadeva idejében Koṅka és Veṅka királya is úgy viselkedett, mint egy paramahaṁsa, és az Úr Ṛṣabhadevát utánozta. Bevezetett egy vallásos rendszert, visszaélve a Kali-kor embereinek elesett helyzetével. A védikus írásokban az áll, hogy ebben a korban az emberek egyre inkább hajlanak arra, hogy bárkit Legfelsőbb Úrnak tekintsenek, és bármilyen vallásos rendszert elfogadjanak, ami ellenkezik a védikus elvekkel. E kor embereiről azt mondják: mandāḥ sumanda-matayaḥ. Általában semmiféle lelki kultúrával nem rendelkeznek, ezért rendkívül alacsony szinten állnak. Ez az oka, hogy bármilyen vallást elfogadnak. Szerencsétlenségükre megfeledkeznek a védikus elvekről. Ebben a korban az emberek nem követik a védikus elveket, ezért azt gondolják, hogy ők maguk a Legfelsőbb Úr, s így az ateizmus kultuszát terjesztik mindenütt a világon.