HU/SB 5.6.8
8. VERS
- atha samīra-vega-vidhūta-veṇu-vikarṣaṇa-jātogra-dāvānalas tad vanam ālelihānaḥ saha tena dadāha.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; samīra-vega—a szél erejével; vidhūta—dobálta; veṇu—bambuszoknak; vikarṣaṇa—a súrlódás miatt; jāta—létrejött; ugra—félelmetes; dāva-analaḥ—erdőtűz; tat—az; vanam—a Kuṭakācala melletti erdő; ālelihānaḥ—mindent felemésztett; saha—vele; tena—a testtel; dadāha—porrá égett.
FORDÍTÁS
Amint így vándorolt, egyszer vad erdőtűz ütött ki körülötte, melyet a szélfújta bambuszok súrlódása okozott. A tűz az egész Kuṭakācala melletti erdőt felemésztette, az Úr Ṛṣabhadeva testével együtt.
MAGYARÁZAT
Az erdőtűz képes porrá égetni az állatok külső testét, ám az Úr Ṛṣabhadeva a látszat ellenére nem égett meg. Az Úr Ṛṣabhadeva az erdő valamennyi élőlényének Felsőlelke, akinek a lelkét sohasem égetheti el a tűz. A Bhagavad-gītā elmondja: adāhyo ’yam, a lelket tűz nem égetheti. Az Úr Ṛṣabhadeva jelenlétének köszönhetően az erdő valamennyi állata kiszabadult az anyag börtönéből.