HU/SB 5.8.15
15. VERS
- anyadā bhṛśam udvigna-manā naṣṭa-draviṇa iva kṛpaṇaḥ sakaruṇam ati-tarṣeṇa hariṇa-kuṇaka-viraha-vihvala-hṛdaya-santāpas tam evānuśocan kila kaśmalaṁ mahad abhirambhita iti hovāca.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anyadā—néha (nem látva az őzgidát); bhṛśam—nagyon; udvigna-manāḥ—az elméjét aggodalom töltötte el; naṣṭa-draviṇaḥ—aki elvesztette kincseit; iva—mint; kṛpaṇaḥ—a fösvény; sa-karuṇam—szánalmasan; ati-tarṣeṇa—nagy aggodalommal; hariṇa-kuṇaka—az őzgidától; viraha—elkülönülve; vihvala—izgatott volt; hṛdaya—elméjében vagy szívében; santāpaḥ—akinek a ragaszkodása; tam—az az őz; eva—csak; anuśocan—állandóan rá gondolva; kila—bizonyára; kaśmalam—illúzió; mahat—nagyon nagy; abhirambhitaḥ—elérte; iti—így; ha—bizonyára; uvāca—mondta.
FORDÍTÁS
Ha néha nem látta az őzet, elméjét nyugtalanság töltötte el. Olyan volt, mint a fösvény, aki miután szert tett kincseire, végtelen boldogtalanságára mindent elveszített. Amikor az őz elment, aggódott és bánkódott a távollétében. Bharata Mahārāját az illúzió kerítette hatalmába, s ezért így beszélt:
MAGYARÁZAT
Ha egy szegény ember elveszti a pénzét vagy az aranyát, igencsak úrrá lesz rajta az izgatottság. Bharata Mahārāja elméjét is rendkívül felkavarta, amikor nem látta az őzet. Jó példa ez arra, hogyan lehet a ragaszkodásunkat irányítani. Ha ragaszkodásunk az Úr szolgálatára irányul, akkor fejlődünk. Śrīla Rūpa Gosvāmī azért imádkozott az Úrhoz, hogy bárcsak olyan természetesen vonzódhatna az Úr szolgálatához, ahogyan egy fiatal férfi és egy fiatal nő vonzódik egymáshoz teljesen természetesen. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu az óceánba ugrott, vagy éjszakánként az Úr után sírt, arról tett bizonyságot, hogy ilyen ragaszkodás él Benne az Úr iránt. Ha azonban az Úr helyett anyagi dolgokhoz ragaszkodunk, le fogunk esni a lelki síkról.