HU/SB 5.8.17
17. VERS
- api kṣemeṇāsminn āśramopavane śaṣpāṇi carantaṁ deva-guptaṁ drak-ṣyāmi.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
api—lehet; kṣemeṇa—rettegés nélkül, mert a tigrisek és a többi állat távol voltak; asmin—ebben; āśrama-upavane—a remetelak kertje; śaṣpāṇi carantam—sétálgatott és legelte a puha füvet; deva-guptam—a félistenek védelmét élvezve; drakṣyāmi—látni fogom.
FORDÍTÁS
Ó, jaj! Vajon látom-e még valaha kedvencemet, aki az Úr védelme alatt áll, s aki nem fél sem a tigristől, sem a többi állattól? Fogom-e még látni, amint a kertben sétál, és a zsenge füvet legeli?
MAGYARÁZAT
Bharata Mahārāja azt hitte, az őz nem volt elégedett azzal, ahogyan védelmezte, ezért elhagyta, hogy egy félistennél keressen menedéket. Mégis nagyon szerette volna újra látni védencét, amint āśramájában a zsenge füvet legeli, és nem fél a tigrisektől és a többi állattól. Bharata Mahārāja semmi másra nem tudott gondolni, egyedül az őzre, és arra, hogyan oltalmazhatná meg minden bajtól. Anyagi szempontból az efféle gondolatok rendkívül dicséretreméltóak, valójában azonban lelki szempontból a király visszaesett a magas lelki szintről, melyet elért, és fölöslegesen ragaszkodni kezdett egy állathoz. Amiatt, hogy ilyen mélyre süllyedt, állati testben kellett megszületnie.