HU/SB 5.8.25
25. VERS
- kiṁ vātmaja-viśleṣa-jvara-dava-dahana-śikhābhir upatapyamāna-hṛdaya-sthala-nalinīkaṁ mām upasṛta-mṛgī-tanayaṁ śiśira-śāntānurāga-guṇita-nija-vadana-salilāmṛtamaya-gabhastibhiḥ svadhayatīti ca.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim vā—vagy talán; ātma-ja—a fiútól; viśleṣa—a távollét miatt; jvara—a hő; dava-dahana—az erdőtűzé; śikhābhiḥ—a lángok; upatapyamāna—elégették; hṛdaya—a szív; sthala-nalinīkam—egy piros lótuszvirághoz hasonlítva; mām—nekem; upasṛta-mṛgī-tanayam—akinek az őz gyermeke így átadta magát; śiśira-śānta—ami olyan békés és hűvös; anurāga—szeretetből; guṇita—folyó; nija-vadana-salila—a víz a szájából; amṛta-maya—olyan, mint a nektár; gabhastibhiḥ—a hold sugaraival; svadhayati—örömet okoz nekem; iti—így; ca—és.
FORDÍTÁS
Észrevette a holdsugarakat, majd folytatta őrült szavait: „Az őz fia annyira átadta magát nekem és annyira kedves volt hozzám, hogy megválni tőle olyan érzés, mintha saját fiamtól választottak volna el. A távollét égető lázától úgy szenvedek, mintha egy erdőtűz lángjai emésztenének. Szívem, ami olyan, mint a földi liliom, most lángokban ég. A hold látja szenvedésemet, ezért ragyogó nektárt önt rám, ahogy egy barát locsolja a vizet barátjára, akinek nagy láza van. Így okoz nekem boldogságot a hold.”
MAGYARÁZAT
Az Ayur Veda gyógymódja szerint azt, akinek magas láza van, olyan vízzel kell lelocsolni, amivel valaki gargarizált, s a láz így elmúlik. Bharata Mahārāja nagyon szenvedett attól, hogy „fia”, az őz távol volt tőle, s azt gondolta, hogy szájából a hold ilyen vizet permetez rá, ami legyőzi majd magas lázát, ami az őztől való távolléte miatt lángolt fel.