HU/SB 5.8.7
7. VERS
- taṁ tv eṇa-kuṇakaṁ kṛpaṇaṁ srotasānūhyamānam abhivīkṣyāpaviddhaṁ bandhur ivānukampayā rājarṣir bharata ādāya mṛta-mātaram ity āśrama-padam anayat.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az; tu—de; eṇa-kuṇakam—az őzgida; kṛpaṇam—gyámoltalan; srotasā—a hullámok által; anūhyamānam—lebegve; abhivīkṣya—látta; apaviddham—elválasztva saját fajtájától; bandhuḥ iva—mint egy barát; anukampayā—együttérzően; rāja-ṛṣiḥ bharataḥ—a nagy szent, Bharata király; ādāya—fogta; mṛta-mātaram—aki elvesztette anyját; iti—így gondolkodott; āśrama-padam—az āśramába; anayat—vitte.
FORDÍTÁS
A folyó partján ülve a nagy Bharata király látta az anya nélkül maradt kis őzet, amint a hullámok tovasodorták. Megszánta a jószágot, s mint egy őszinte barát, kiemelte a hullámok közül. Tudta, hogy árva, ezért āśramájába vitte.
MAGYARÁZAT
A természet törvényei szövevényes, számunkra ismeretlen módon működnek. Bharata Mahārāja az odaadó szolgálatban kiemelkedő, nagy király volt. Már majdnem eljutott a Legfelsőbb Úr szerető szolgálatáig, de még erről a szintről is visszaeshetett az anyagi szintre. A Bhagavad-gītā ezért figyelmeztet:
- yaṁ hi na vyathayanty ete
- puruṣaṁ puruṣarṣabha
- sama-duḥkha-sukhaṁ dhīraṁ
- so ’mṛtatvāya kalpate
„Ó, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.” (BG 2.15)
Nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor a lelki felszabadulás, az anyagi kötelékektől való megszabadulás érdekében cselekszünk, mert ha csak egy kicsit is eltérünk, újra visszazuhanunk az anyagi létbe. Bharata Mahārāja tetteit megvizsgálva megtanulhatjuk annak a művészetét, hogyan szabadulhatunk meg teljesen minden anyagi ragaszkodástól. Ahogy a későbbi versekből majd kiderül, Bharata Mahārājának őztestbe kellett kerülnie amiatt, hogy túlságosan együttérzett az árva őzgidával. Úgy kell könyörületesnek lennünk, hogy az anyagi síkról a lelki síkra emeljük az embereket, másként lelki fejlődésünk bármelyik pillanatban megtörhet, és visszaeshetünk az anyagi szintre. Bharata Mahārājának az őz iránt érzett könyörületessége az anyagi világba való visszaesésének kezdetét jelentette.