HU/SB 5.9.11
11. VERS
- yadā tu parata āhāraṁ karma-vetanata īhamānaḥ sva-bhrātṛbhir api kedāra-karmaṇi nirūpitas tad api karoti kintu na samaṁ viṣamaṁ nyūnam adhikam iti veda kaṇa-piṇyāka-phalī-karaṇa-kulmāṣa-sthālīpurīṣādīny apy amṛtavad abhyavaharati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; tu—de; parataḥ—másoktól; āhāram—étel; karma-vetanataḥ—a munkából származó fizetségért cserébe; īhamānaḥ—keresték; sva-bhrātṛbhiḥ api—még saját mostohatestvérei által is; kedāra-karmaṇi—a mezőn dolgozva és mezei munkát végezve; nirūpitaḥ—végzett; tat api—akkor is; karoti—szokta; kintu—de; na—nem; samam—szint; viṣamam—egyenetlen; nyūnam—elégtelen; adhikam—emeltebb; iti—így; veda—tudta; kaṇa—rizstörmelék; piṇyāka—olajpogácsák; phalī-karaṇa—a rizs pelyvája; kulmāṣa—féregrágta gabona; sthālī-purīṣa-ādīni—az edényhez ragadt égett rizs stb.; api—még; amṛta-vat—mint a nektár; abhyavaharati—ette.
FORDÍTÁS
Jaḍa Bharata csak a betevő falatjáért dolgozott. Mostohafivérei viszszaéltek ezzel, és egy kevéske ételért cserébe a földeken dolgoztatták. Ő azonban nem értett a földműveléshez. Nem tudta, hová kell a földet szórni, hol kell elsimítani vagy egyenetlenné tenni. Bátyjai rizstörmeléket, olajpogácsát, rizspelyvát, féregrágta gabonát vagy olyan rizst adtak neki, ami az edény aljára égett, Jaḍa Bharata azonban örömmel elfogadott mindent, mintha nektár lenne. Egyáltalán nem neheztelt rájuk, s boldogan ette meg, amit kapott.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 2.15) leírja a paramahaṁsa szint jellemzőit: sama-duḥkha-sukhaṁ dhīraṁ so ’mṛtatvāya kalpate. Amikor valaki közönyösen tekint a kettősségekre, az anyagi világbeli boldogságra és boldogtalanságra, akkor méltó az amṛtatvára, az örök életre. Bharata Mahārāja eltökélte, hogy végez ezzel az anyagi világgal, a kettősségek világával, és egyáltalán nem törődött vele. Tökéletesen Kṛṣṇa-tudatos volt, és teljesen megfeledkezett a jóról és a rosszról, a boldogságról és a boldogtalanságról. A Caitanya-caritāmṛtában (Antya 4.176) olvashatjuk:
- ‘dvaite’ bhadrābhadra-jñāna, saba-‘manodharma’
- ‘ei bhāla, ei manda’, —— ei saba ‘bhrama’
„Az anyagi világban a jó és rossz felfogása pusztán az elme spekulációja, ezért hiba azt mondani, hogy »ez jó és az rossz«.” Meg kell értenünk, hogy a kettősségek anyagi világában azt gondolni, hogy valami jó, valami pedig rossz, pusztán az elme kitalációja. Nem szabad azonban imitálnunk ezt a tudatot. Valóban a semlegesség lelki szintjére kell kerülnünk.