HU/SB 5.9.9-10
9-10. VERSEK
- sa ca prākṛtair dvipada-paśubhir unmatta-jaḍa-badhira-mūkety abhibhāṣyamāṇo yadā tad-anurūpāṇi prabhāṣate karmāṇi ca kāryamāṇaḥ parecchayā karoti viṣṭito vetanato vā yācñayā yadṛcchayā vopasāditam alpaṁ bahu mṛṣṭaṁ kadannaṁ vābhyavaharati paraṁ nendriya-prīti-nimittam. nitya-nivṛtta-nimitta-sva-siddha-viśuddhānubhavānanda-svātma-lābhādhigamaḥ sukha-duḥkhayor dvandva-nimittayor asambhāvita-dehābhimānaḥ. śītoṣṇa-vāta-varṣeṣu vṛṣa ivānāvṛtāṅgaḥ pīnaḥ saṁhananāṅgaḥ sthaṇḍila-saṁveśanānunmardanāmajjana-rajasā mahāmaṇir ivānabhivyakta-brahma-varcasaḥ kupaṭāvṛta-kaṭir upavītenoru-maṣiṇā dvijātir iti brahma-bandhur iti saṁjñayātaj-jñajanāvamato vicacāra.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ ca—ő is; prākṛtaiḥ—a közönséges emberek, akik nem tehetnek szert lelki tudásra; dvi-pada-paśubhiḥ—akik csupán kétlábon járó állatok; unmatta—őrült; jaḍa—ostoba; badhira—süket; mūka—néma; iti—így; abhibhāṣyamāṇaḥ—szólították; yadā—amikor; tat-anurūpāṇi—olyan szavak, melyekkel felelhet az ő szavaikra; prabhāṣate—beszélt; karmāṇi—cselekedetek; ca—szintén; kāryamāṇaḥ—végre kellett hajtania; para-icchayā—mások parancsára; karoti—úgy cselekedett; viṣṭitaḥ—erőszakkal; vetanataḥ—vagy valamiféle fizetséggel; vā—akár; yācñayā—koldulással; yadṛcchayā—saját magától; vā—vagy; upasāditam—kapott; alpam—nagyon kis mennyiség; bahu—nagy mennyiség; mṛṣṭam—nagyon ízletes; kat-annam—romlott, ízetlen ételek; vā—vagy; abhyavaharati—evett; param—csak; na—nem; indriya-prīti-nimittam—az érzékek kielégítéséért; nitya—örökké; nivṛtta—abbahagyta; nimitta—gyümölcsöző cselekedetek; sva-siddha—elérve a tökéletességet; viśuddha—transzcendentális; anubhava-ānanda—gyönyörteli érzékelés; sva-ātma-lābha-adhigamaḥ—aki szert tett az önvalóról szóló tudásra; sukha-duḥkhayoḥ—boldogságban és boldogtalanságban; dvandva-nimittayoḥ—a kettősség okaiban; asambhāvita-deha-abhimānaḥ—nem azonosult a testével; śīta—télen; uṣṇa—nyáron; vāta—szélben; varṣeṣu—esőben; vṛṣaḥ—egy bika; iva—mint; anāvṛta-aṅgaḥ—fedetlen test; pīnaḥ—nagyon erős; saṁhanana-aṅgaḥ—akinek végtagjai erősek; sthaṇḍila-saṁveśana—attól, hogy a földön feküdt; anunmardana—masszírozás nélkül; amajjana—fürdés nélkül; rajasā—piszokkal; mahā-maṇiḥ—nagyon értékes drágakő; iva—mint; anabhivyakta—megnyilvánulatlan; brahma-varcasaḥ—lelki ragyogás; ku-paṭa-āvṛta—egy piszkos ruha takarta; kaṭiḥ—akinek ágyékát; upavītena—egy szent zsinórral; uru-maṣiṇā—ami fekete volt a piszoktól; dvi-jātiḥ—brāhmaṇa családban született; iti—így (megvetően szólva); brahma-bandhuḥ—egy brāhmaṇa barátja; iti—így; saṁjñayā—ilyen nevekkel; a-tat-jña-jana—olyan emberek, akik nem ismerték valódi helyzetét; avamataḥ—tiszteletlenül viselkedtek vele; vicacāra—vándorolt.
FORDÍTÁS
A mélyre süllyedt emberek valójában nem jobbak az állatoknál. Az egyetlen különbség közöttük, hogy az állatoknak négy lábuk van, míg nekik csak kettő. Ezek a kétlábú, állatias emberek Jaḍa Bharatát őrültnek, félkegyelműnek, süketnek és némának nevezték. Örökké bántották, és Jaḍa Bharata úgy viselkedett előttük, mintha süket, vak vagy beszámíthatatlan lenne. Nem ellenkezett velük, és nem próbálta meggyőzni őket, hogy nem bolond. Ha akartak tőle valamit, az ő kívánságuk szerint cselekedett. Bármilyen ételt adtak neki alamizsnaként vagy fizetségül, s bármit kapott a sors elrendezéséből, mindent elfogadott és megevett, akár kevés volt, akár ízletes, akár állott, akár ízetlen. Soha nem evett semmit csupán az érzékkielégítés kedvéért, hiszen már megszabadult a testi életfelfogástól, ami arra kényszeríti az embert, hogy ízletes vagy ízetlen ételeket fogadjon el. Transzcendentális tudata teljesen elmerült az odaadó szolgálatban, ezért a testi felfogásból származó kettősségek nem voltak hatással rá. Teste olyan erős volt, akár egy bikáé, és végtagjai rendkívül izmosak voltak. Nem törődött a téllel vagy a nyárral, a széllel vagy az esővel, soha nem fedte be testét. A földön aludt, és sohasem dörzsölte be testét olajjal, vagy sohasem fürdött. Teste piszkos volt, így aztán elfedte lelki ragyogását és tudását, ahogyan az értékes drágakő ragyogását is elhomályosítja a szennyeződés. Csak egy piszkos ágyékkötőt viselt, valamint a szentelt zsinórját, ami már fekete volt. Az emberek látták, hogy brāhmaṇa családban született, ezért brahma-bandhunak nevezték, és számtalan gúnynevet adtak neki. A materialista emberek mindenhol sértegették és megvetették, ő azonban csak vándorolt tovább a világban.
MAGYARÁZAT
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így énekel: deha-smṛti nāhi yāra, saṁsāra-bandhana kāhāṅ tāra. Aki nem vágyik arra, hogy életben tartsa vagy rendben tartsa testét, és aki minden körülmények között elégedett, az vagy őrült, vagy felszabadult lélek. Bharata Mahārāja Jaḍa Bharataként megszületve teljesen megszabadult az anyagi kettősségektől. Paramahaṁsa volt, ezért nem törődött a test kényelmével.