HU/SB 5.9.13
13. VERS
- tasya ha daiva-muktasya paśoḥ padavīṁ tad-anucarāḥ paridhāvanto niśi niśītha-samaye tamasāvṛtāyām anadhigata-paśava ākasmikena vidhinā kedārān vīrāsanena mṛga-varāhādibhyaḥ saṁrakṣamāṇam aṅgiraḥ-pravara-sutam apaśyan.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—a rablók vezére; ha—bizonyára; daiva-muktasya—véletlenül megszökött; paśoḥ—az emberállat; padavīm—az út; tat-anucarāḥ—követői vagy segédei; paridhāvantaḥ—mindenhol keresték; niśi—éjjel; niśītha-samaye—éjfélkor; tamasā āvṛtāyām—a sötétség leple alatt; anadhigata-paśavaḥ—nem fogták el az emberállatot; ākasmikena vidhinā—a gondviselés váratlan elrendezéséből; kedārān—a földek; vīra-āsanena—ülőhely egy halmon; mṛga-varāha-ādibhyaḥ—az őzektől, vaddisznóktól stb.; saṁrakṣamāṇam—védelmezte; aṅgiraḥ-pravara-sutam—az Aṅgirā családjából származó brāhmaṇa fiát; apaśyan—találták.
FORDÍTÁS
A rablóvezér elfogott egy emberállatot, hogy feláldozza, de az elmenekült, s a vezér megparancsolta követőinek, hogy induljanak a keresésére. A szélrózsa minden irányába futottak, de nem akadtak a nyomára. Ahogy a sűrű sötét éjszakában mindent bejártak, egy rizsföldre érkeztek, ahol megpillantották Aṅgirā családjának emelkedett fiát [Jaḍa Bharatát], aki egy magaslaton ült, és őrizte a földet az őzek és a vaddisznók támadásától.