HU/SB 5.9.14
14. VERS
- atha ta enam anavadya-lakṣaṇam avamṛśya bhartṛ-karma-niṣpattiṁ manyamānā baddhvā raśanayā caṇḍikā-gṛham upaninyur mudā vikasita-vadanāḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; te—ők (a rablóvezér szolgái); enam—ez (Jaḍa Bharata); anavadya-lakṣaṇam—egy ostoba állatra hasonlított, mert teste olyan kövér volt, mint egy bikáé, és süketnéma volt; avamṛśya—felismerték; bhartṛ-karma-niṣpattim—mesterük dolgának bevégzése; manyamānāḥ—megértve; baddhvā—szorosan megkötözték; raśanayā—kötelekkel; caṇḍikā-gṛham—Kālī istennő templomába; upaninyuḥ—vitték; mudā—nagyon boldogan; vikasita-vadanāḥ—ragyogó arccal.
FORDÍTÁS
A rablóvezér követői és szolgái úgy találták, hogy Jaḍa Bharatát tulajdonságai miatt nyugodtan emberállatnak tekinthetik, s úgy döntöttek, hogy tökéletesen alkalmas arra, hogy feláldozzák. Boldogságtól ragyogó arccal megkötözték, és Kālī istennő templomába vitték.
MAGYARÁZAT
India bizonyos területein még mindig áldoznak fel állatias embereket Kālī istennőnek. Ilyen áldozatokat azonban csak śūdrák és banditák végeznek. Ők a gazdagokat fosztogatják, és hogy sikerrel járjanak, állatias embereket ajánlanak fel Kālī istennőnek. Meg kell jegyeznünk, hogy sohasem ajánlanak fel értelmes embert az istennőnek. Bharata Mahārāja a brāhmaṇa testben süketnémának tettette magát, holott a világ legintelligensebb embere volt. Mivel azonban teljesen meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ebben a helyzetben maradt, és nem ellenkezett, amikor a mūrti elé vitték, hogy megöljék. Ahogy a korábbi versekből megtudhattuk, nagyon erős volt, és könnyűszerrel megakadályozhatta volna, hogy megkötözzék, mégsem tett semmit. Csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének védelmére bízta magát. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura így ír a Legfelsőbb Úr előtti meghódolásról:
- mārabi rākhabi —— yo icchā tohārā
- nitya-dāsa-prati tuyā adhikārā
„Uram, most meghódoltam Neked! Örök szolgád vagyok, és ha akarsz, megölhetsz, ha akarsz, megvédelmezhetsz. Bármit teszel, teljesen meghódoltam Neked.”