HU/SB 5.9.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

tatrāpi svajana-saṅgāc ca bhṛśam udvijamāno bhagavataḥ karma-bandha-vidhvaṁsana-śravaṇa-smaraṇa-guṇa-vivaraṇa-caraṇāravinda-yugalaṁ manasā vidadhad ātmanaḥ pratighātam āśaṅkamāno bhagavad-anugraheṇānusmṛta-sva-pūrva-janmāvalir ātmānam unmatta-jaḍāndha-badhira-svarūpeṇa darśayām āsa lokasya.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tatra api—brāhmaṇaként megszületve is; sva-jana-saṅgāt—a rokonokkal és barátokkal való kapcsolattól; ca—és; bhṛśam—nagyon; udvijamānaḥ—mindig félt, hogy újra le fog esni; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; karma-bandha—a gyümölcsöző tettek visszahatásainak köteléke; vidhvaṁsana—ami elpusztítja; śravaṇa—hallás; smaraṇa—emlékezés; guṇa-vivaraṇa—hallani az Úr tulajdonságairól szóló leírásokat; caraṇa-aravinda—lótuszláb; yugalam—a kettő; manasā—az elmével; vidadhat—mindig rá gondolt; ātmanaḥ—lelkének; pratighātam—akadály az odaadó szolgálat útján; āśaṅkamānaḥ—mindig félt; bhagavat-anugraheṇa—az Istenség Legfelsőbb Személyisége különleges kegyéből; anusmṛta—emlékezett; sva-pūrva—saját megelőző; janma-āvaliḥ—életei során; ātmānam—magát; unmatta—őrült; jaḍa—ostoba; andha—vak; badhira—és süket; svarūpeṇa—e vonásokkal; darśayām āsa—megnyilvánította; lokasya—az embereknek.


FORDÍTÁS

Bharata Mahārāja elnyerte az Úr különleges kegyét, ezért emlékezett előző életeinek eseményeire. Noha egy brāhmaṇa testében élt, nagyon félt azoktól a rokonaitól és barátaitól, akik nem voltak bhakták. Mindig nagyon óvakodott a társaságuktól, mert félt, hogy újra el fog bukni. Az emberek előtt emiatt őrültnek    —    együgyűnek, vaknak és süketnek    —    tettette magát, hogy ne próbáljanak beszélni hozzá. Így kerülte el a rossz társaságot. Belül mindig az Úr lótuszlábára gondolt és dicsőségéről énekelt, ami megszabadítja az embert a gyümölcsöző tettek bilincseitől. Így menekült meg az abhakták támadásától.


MAGYARÁZAT

Az élőlényeket különféle tetteik a természet kötőerőivel való kapcsolatuknak megfelelően láncolják le. A Bhagavad-gītā kijelenti: kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu. „Mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a különféle fajokban.” (BG 13.22)

A nyolcmillió-négyszázezer fajban karmánk szerint különféle testekhez jutunk. Karmaṇā daiva-netreṇa: a három kötőerővel beszennyezve az anyagi természet hatása alatt cselekszünk, és így felsőbb utasításra teszünk szert egy bizonyos fajta testre. Ezt nevezik karma-bandhának. Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon ebből a karma-bandhából, odaadó szolgálatot kell végeznie, s akkor az anyagi természet kötőerői nem fognak rá hatni.

māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate

„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” (BG 14.26) Ahhoz, hogy valakire ne hassanak az anyagi kötőerők, odaadó szolgálatot kell végeznie: śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ. Ez az élet tökéletessége. Amikor Bharata Mahārāja brāhmaṇaként született meg, nem nagyon érdekelték a brāhmaṇák kötelességei, belül azonban tiszta vaiṣṇava maradt, és mindig az Úr lótuszlábára gondolt. A Bhagavad-gītā azt tanácsolja: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru. Ez az egyetlen folyamat, aminek követésével az ember megmenekülhet az ismétlődő születés és halál veszedelmétől.