HU/SB 5.9.1-2
1-2. VERSEK
- śrī-śuka uvāca
- atha kasyacid dvija-varasyāṅgiraḥ-pravarasya śama-dama-tapaḥ-svādhyāyādhyayana-tyāga-santoṣa-titikṣā-praśraya-vidyānasūyātma-jñānānanda-yuktasyātma-sadṛśa-śruta-śīlācāra-rūpaudārya-guṇā nava sodaryā aṅgajā babhūvur mithunaṁ ca yavīyasyāṁ bhāryāyām. yas tu tatra pumāṁs taṁ parama-bhāgavataṁ rājarṣi-pravaraṁ bharatam utsṛṣṭa-mṛga-śarīraṁ carama-śarīreṇa vipratvaṁ gatam āhuḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śukadeva Gosvāmī folytatta; atha—ezután; kasyacit—valakinek; dvija-varasya—brāhmaṇa; aṅgiraḥ-pravarasya—aki a nagy szent, Aṅgirā dinasztiájának leszármazottja volt; śama—az elme szabályozása; dama—az érzékek szabályozása; tapaḥ—lemondások és vezeklések; svādhyāya—a védikus irodalom ismétlése; adhyayana—tanulás; tyāga—lemondás; santoṣa—elégedettség; titikṣā—türelem; praśraya—nagyon szelíd; vidyā—tudás; anasūya—irigység nélkül; ātma-jñāna-ānanda—elégedett az önmegvalósításban; yuktasya—aki rendelkezik a tulajdonságokkal; ātma-sadṛśa—és pontosan olyan, mint ő maga; śruta—műveltségben; śīla—jellemben; ācāra—viselkedésben; rūpa—szépségben; audārya—nagylelkűségben; guṇāḥ—mindezen tulajdonságokkal megáldva; nava sa-udaryāḥ—kilenc fivér, akik ugyanabból a méhből születtek; aṅga-jāḥ—fiúk; babhūvuḥ—születtek; mithunam—egy ikerpár; egy fiú és egy leány; ca — és; yavīyasyām—a legfiatalabban; bhāryāyām—feleség; yaḥ—aki; tu—de; tatra—ott; pumān—a fiúgyermek; tam—őt; parama-bhāgavatam—a legkiválóbb bhakta; rāja-ṛṣi—a szent királyok; pravaram—a leginkább megbecsült; bharatam—Bharata Mahārāja; utsṛṣṭa—mivel elhagyta; mṛga-śarīram—az őztestet; carama-śarīreṇa—az utolsó testtel; vipratvam—brāhmaṇa lévén; gatam—elérte; āhuḥ—mondják.
FORDÍTÁS
Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Miután Bharata Mahārāja elhagyta az őztestet, egy nagyon tiszta brāhmaṇa-családban született meg. Volt egy brāhmaṇa, aki Aṅgirā dinasztiájába tartozott. Rendelkezett minden szükséges brahminikus tulajdonsággal, uralkodott az elméje és az érzékei fölött, tanulmányozta a védikus írásokat és az azt kiegészítő irodalmat. Sokat adományozott, mindig elégedett, türelmes, nagyon nyájas és bölcs volt, s mentes volt az irigységtől. Önmegvalósított lélekként szüntelen transzba merülve az Úr odaadó szolgálatát végezte. Első feleségétől kilenc fia született, valamennyien kiváló képességekkel, második feleségének pedig ikreket, egy fiút és egy leányt nemzett. A fiúgyermekről azt mondták, hogy a legkiválóbb bhakta és szent király: Bharata Mahārāja. Így született hát meg újra, miután őztestét elhagyta.
MAGYARÁZAT
Bharata Mahārāja nagy bhakta volt, de nem érte el a sikert egyetlen élet alatt. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az a bhakta, aki nem teljesíti minden odaadó kötelességét egy élet alatt, lehetőséget kap arra, hogy egy tökéletes brāhmaṇa, egy gazdag kṣatriya vagy egy vaiśya családjában szülessen meg. Śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe (BG 6.41). Bharata Mahārāja Ṛṣabha Mahārāja elsőszülött fia volt egy gazdag kṣatriya-családban, de mivel szándékosan elhanyagolta lelki kötelességeit, és túlságosan ragaszkodni kezdett egy jelentéktelen őzhöz, arra kényszerült, hogy egy őz borjaként szülessen meg. Amiatt azonban, hogy olyan kiváló bhakta volt, emlékezhetett előző életére. Mivel megbánta múltját, egy magányos erdőben élt, és mindig Kṛṣṇára gondolt. Így aztán később lehetőséget kapott, hogy egy nagyon jó brāhmaṇa családban jöjjön a világra.