HU/SB 5.9.6
6. VERS
- evaṁ sva-tanuja ātmany anurāgāveśita-cittaḥ śaucādhyayana-vrata-niyama-gurv-anala-śuśrūṣaṇādy-aupakurvāṇaka-karmāṇy anabhiyuktāny api samanuśiṣṭena bhāvyam ity asad-āgrahaḥ putram anuśāsya svayaṁ tāvad anadhigata-manorathaḥ kālenāpramattena svayaṁ gṛha eva pramatta upasaṁhṛtaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; sva—saját; tanu-je—fiában, Jaḍa Bharatában; ātmani—akit saját magának tekintett; anurāga-āveśita-cittaḥ—a brāhmaṇa, akit teljesen elárasztott a fia iránti szeretet; śauca—tisztaság; adhyayana—a védikus írások tanulmányozása; vrata—valamennyi fogadalom betartása; niyama—szabályozó elvek; guru—a lelki tanítómesternek; anala—a tűznek; śuśrūṣaṇa-ādi—a szolgálat stb.; aupakurvāṇaka—a brahmacarya-āśramának; karmāṇi—minden cselekedet; anabhiyuktāni api—noha fia nem szerette; samanuśiṣṭena—alaposan megtanította; bhāvyam—legyen; iti—így; asat-āgrahaḥ—áldatlanul makacs; putram—fiát; anuśāsya—tanítva; svayam—maga; tāvat—ily módon; anadhigata-manorathaḥ—nem teljesítve vágyait; kālena—az idő hatására; apramattena—ami nem feledékeny; svayam—ő maga; gṛhe—otthonához; eva—bizonyára; pramattaḥ—őrülten ragaszkodva; upasaṁhṛtaḥ—meghalt.
FORDÍTÁS
Jaḍa Bharata brāhmaṇa apja saját szívének és lelkének tekintette fiát, így aztán nagyon ragaszkodott hozzá. Úgy gondolta, megfelelő tanításban kell részesítenie, ezért egészen átadta magát az eredménytelen kísérletezésnek, s megpróbálta megtanítani neki a brahmacarya szabályozó elveit, beleértve a védikus fogadalmak betartását, a tisztaságot, a Védák tanulmányozását, a szabályozó folyamatokat, a lelki tanítómester szolgálatát és a tűzáldozat felajánlását. Mindent megtett, hogy tanítsa, ám minden igyekezete hiábavaló volt. Szíve mélyén azt remélte, hogy fiából művelt tudós válik, de minden törekvése kudarcot vallott. Mint mindenki, ez a brāhmaṇa is ragaszkodott otthonához, és elfelejtette, hogy egy napon meg fog halni. A halál azonban nem volt feledékeny. Amikor elérkezett az ideje, megjelent, és magával vitte.
MAGYARÁZAT
Akik túlságosan ragaszkodnak a családi élethez, és elfelejtik, hogy egyszer csak jön majd a halál, s elragadja őket, azok továbbra is csak ragaszkodnak, és képtelenek emberi lényekként rájuk háruló feladatuknak eleget tenni. Az emberi életben az a kötelességünk, hogy megoldjuk az emberi élet problémáit, ám az emberek ehelyett továbbra is csak családi ügyeikhez és kötelességeikhez ragaszkodnak. Noha megfeledkeznek a halálról, a halál nem fog megfeledkezni róluk. Egy pillanat alatt kirúgja őket a békés családi élet színteréről. Az ember megfeledkezhet róla, hogy meg kell halnia, ám a halál nem ilyen feledékeny. Mindig a megfelelő időben jön. Jaḍa Bharata apja, a brāhmaṇa a brahmacaryára akarta megtanítani fiát, mivel azonban Jaḍa Bharata egyáltalán nem akarta végigjárni a fejlődés védikus útját, igyekezete nem járt sikerrel. Jaḍa Bharata csak azzal törődött, hogy a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ folyamatán keresztül odaadó szolgálatot végezve hazatérhessen, vissza Istenhez. Apja védikus utasításai a legkevésbé sem érdekelték. Ha valaki teljesen átadja magát az Úr szolgálatának, akkor nincs szüksége arra, hogy a Védákban előírt szabályokat kövesse. Egy közönséges embernek azonban természetesen kötelező betartania a Védák elveit — senki sem bújhat ki alóluk. Ám annak, aki elérte az odaadó szolgálat tökéletességét, nem fontos követnie a védikus elveket. Az Úr Kṛṣṇa azt tanácsolta Arjunának, hogy emelkedjen a nistraiguṇya szintre, a védikus elvek fölötti transzcendentális síkra.
- traiguṇya-viṣayā vedā
- nistraiguṇyo bhavārjuna
- nirdvandvo nitya-sattva-stho
- niryoga-kṣema ātmavān
„A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, és emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!” (BG 2.45)