HU/SB 6.1.26
26. VERS
- bhuñjānaḥ prapiban khādan
- bālakaṁ sneha-yantritaḥ
- bhojayan pāyayan mūḍho
- na vedāgatam antakam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhuñjānaḥ—evés közben; prapiban—miközben ivott; khādan—amíg rágott; bālakam—a gyermekhez; sneha-yantritaḥ—a szeretet hozzákötözte; bhojayan—etetve; pāyayan—itatva; mūḍhaḥ—az ostoba ember; na—nem; veda—értette; āgatam—megérkezett; antakam—halál.
FORDÍTÁS
Amikor Ajāmila valamilyen ételt rágott és evett, hívta a gyermeket, hogy ő is rágjon és egyen, s amikor ivott, a gyermeket is inni hívta. Örökké őt dédelgette és a nevét mondogatta: Nārāyaṇa! Közben azonban nem vette észre, hogy ideje lejárt, s a halál már a küszöbén állt.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon kegyes a feltételekhez kötött lélekhez. Ez az ember teljesen megfeledkezett Nārāyaṇáról, a gyermekét mégis így hívogatta: „Nārāyaṇa, kérlek, gyere és egyél! Nārāyaṇa, kérlek, gyere, idd meg ezt a tejet!” Valahogyan tehát ragaszkodott a Nārāyaṇa névhez. Ezt nevezik ajñāta-sukṛtinek. Noha a fiát hívta, tudtán kívül Nārāyaṇa nevét ismételgette, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének olyan transzcendentális hatása van, hogy amikor kiejtette a száján, azt az Úr nyomban észrevette és megjegyezte.