HU/SB 6.1.47
47. VERS
- vartamāno ’nyayoḥ kālo
- guṇābhijñāpako yathā
- evaṁ janmānyayor etad
- dharmādharma-nidarśanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vartamānaḥ—a jelen; anyayoḥ—a múltnak és a jövőnek; kālaḥ—idő; guṇa-abhijñāpakaḥ—megismerteti a tulajdonságait; yathā—mint; evam—így; janma—születés; anyayoḥ—a múltbeli és jövőbeli születéseké; etat—ez; dharma—vallásos elvek; adharma—vallástalan elvek; nidarśanam—jelezve.
FORDÍTÁS
Ahogy az idei tavaszból következtethetünk az elmúlt és eljövendő tavaszok természetére, ugyanúgy az ebben az életben tapasztalt boldogság, boldogtalanság illetve a kettő keveréke bizonyítja az ember múltbeli és jövőbeli életeinek vallásos és vallástalan cselekedeteit.
MAGYARÁZAT
Múltunkat és jövőnket nem nehéz megérteni, hiszen az idő az anyagi természet három kötőerejének szennyező hatása alatt áll. Amint beköszönt a tavasz, automatikusan számtalan gyümölcs és virág jelenik meg, és ebből arra következtethetünk, hogy a múltban is ilyen gyümölcsök és virágok tették széppé a tavaszt, és így lesz ez a jövőben is. Ismétlődő születéseink és halálaink az időben játszódnak le, és a természet kötőerőinek befolyása alapján különféle testeket kapunk, különféle körülmények közé kerülünk.