HU/SB 6.11.24
24. VERS
- ahaṁ hare tava pādaika-mūla-
- dāsānudāso bhavitāsmi bhūyaḥ
- manaḥ smaretāsu-pater guṇāṁs te
- gṛṇīta vāk karma karotu kāyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én; hare—ó, Uram; tava—Tiéd; pāda-eka-mūla—akinek egyetlen menedéke a lótuszláb; dāsa-anudāsaḥ—a szolgád szolgája; bhavitāsmi—leszek; bhūyaḥ—ismét; manaḥ—az elmém; smareta—emlékezhet; asu-pateḥ—életem Urának; guṇān—a tulajdonságai; te—Tiéd; gṛṇīta—zenghetik; vāk—szavaim; karma—a Neked végzett szolgálat tettei; karotu—végezhet; kāyaḥ—testem.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Lehetek-e újra szolgája örök szolgáidnak, akik egyedül lótuszlábadnál találnak oltalomra? Ó, életem Ura! Lehetek-e újra a szolgájuk, hogy elmém mindig transzcendentális tulajdonságaidra gondoljon, hogy szavaim mindig e tulajdonságokat dicsőítsék, s hogy testem mindig a Te szerető szolgálatodat végezze?
MAGYARÁZAT
Ez a vers az odaadó élet lényegét foglalja össze. Először az Úr szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élőlénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védelmezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája. Három tulajdonát, a testét, az elméjét és a szavait aztán az ő útmutatása alapján kell használnia. A testével a mester utasításainak megfelelően fizikai cselekedeteket kell végeznie, az elméjének szüntelenül Kṛṣṇára kell gondolnia, szavaival pedig az Úr dicsőségét kell hirdetnie. Ha valaki ily módon az Úr szerető szolgálatát végzi, sikeressé teheti az életét.