HU/SB 6.11.26
26. VERS
- ajāta-pakṣā iva mātaraṁ khagāḥ
- stanyaṁ yathā vatsatarāḥ kṣudh-ārtāḥ
- priyaṁ priyeva vyuṣitaṁ viṣaṇṇā
- mano ’ravindākṣa didṛkṣate tvām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ajāta-pakṣāḥ—akiknek még nem nőtt ki a szárnyuk; iva—mint; mātaram—az anya; khagāḥ—a madárfiókák; stanyam—a tejet a tőgyből; yathā—éppen úgy; vatsatarāḥ—a fiatal borjak; kṣudh-ārtāḥ—éhségtől szenvedve; priyam—a kedves vagy a férj; priyā—a feleség vagy a szerető; iva—mint; vyuṣitam—aki távol van otthonától; viṣaṇṇā—rosszkedvű; manaḥ—az elmém; aravinda-akṣa—ó, lótuszszemű; didṛkṣate—látni akar; tvām—Téged.
FORDÍTÁS
Ó, lótuszszemű Úr! Ahogy a madárfiókák, amiknek még nem nőtt ki a szárnyuk, lesik, hogy anyjuk visszatérjen és megetesse őket, ahogy a megkötött kisborjak várják türelmetlenül a fejés idejét, hogy anyjuk tejét ihassák, vagy ahogy a bánatos feleség, akinek férje távol van, várja, hogy férje hazatérjen és minden szempontból elégedetté tegye őt, az én örök vágyam az, hogy közvetlenül szolgálhassalak Téged.
MAGYARÁZAT
Egy tiszta bhakta mindig arra szomjazik, hogy személyesen társulhasson az Úrral és szolgálhassa Őt. Az említett példák nagyon szemléletesek. A madárfióka szinte csak akkor elégedett, ha az anyamadár jön, hogy megetesse, egy kisborjú sohasem elégedett addig, amíg nem szophatja a tejet anyja tőgyéből, és egy erényes, odaadó feleség, akinek férje távol van, sohasem elégedett, amíg nem élvezheti újra szeretett férje társaságát.